Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
210 O. Balaton-melléki lakosság néprajza. tárgya a kályha. A Balaton-mellék kályhái Veszprémből, Csákvárról, Sümegről és Kapolcsról valók, újabban azonban már Ságváron és Adándon is csinálnak s e két bely különösen a somogyi Balatonpartot látja el. Akár az egyik, akár a másik helyről valók a kályhák, egészben teljesen egyformák különbség csak az egyes szemek (nevezik még kályhakő- és kályhafióknak is) díszítésében van, a mennyiben a szemek majd laposak (olykor domborművű rajzolattal díszítettek) majd kapásak vagyis centrikusán homorúnk (1 43. ábrát.) Ezek a zöld s csak újabb és ritkán sárga mázas cserépkályhák három részből állanak, az alsó póczik bol, a középső fiókosból és a felső sütő vagy rohen (Kővágó-Örs) részből. A fiókos résznek válla s ezen vállperecze vagy czimere (többesben czímri), a sütőrésznek koszorúja van. A póczik rendesen téglából van kirakva, bevakolva és fehérre meszelve, fiókos csak a középső és felső rész. A régibb kályhák mindhárom része kerek volt, az újak már mind négyszögűek, de vannak átmeneti alakok is, melyeknél a póczik, sőt olykor a középső test is négyszegletes, a felső rész pedig kerek (1. 44. ábránkat). E kályhákat a konyha felől fűtik s fűtőnyílásukkal a konyha leírásánál még találkozni fogunk. Ezek a zöld mázas cserépkályhák azonban a Balaton mellékén mindössze körülbelül 80 esztendősek. Ezt előzték meg azok a vörös kályhák, melyeket 42. ábra. Falba való kászli. 43. ábra. Kályhaszemek. ugyancsak fazekasok csináltak ; ezt mázolatlan kupás szemekből rakták fel s aztán vörös földdel megfestették, ilyen a Balaton mellékén ma már aligha van egy is, magam sem láttam. Pedig a nép emlékezik még egy kályhára, mely még a vörös kályhákat is megelőzte s ez a dóri kályha volt. A dóri nevet ugyan sok helyen ismerték, de hogy a dóri kályha milyen volt, azt csak egy öreg kiliti ember tudta úgy a hogy elmondani: «széle-hossza egy volt, magunk csináltunk téglát, abból raktuk fel s aztán fehérre meszeltük, mázas fiókjai nem voltak.» Kőröshegyen szintén akadt egy öreg ember, a ki a dóri kályháról tudott, az alakjára ugyan nem emlékezett, de tudta, hogy téglából vagy vályogból rakták; arra a kérdésemre, hogy miért nevezték azt dóri-nak, azt felelte: «azért dóri, mert nem kályhából (fiókok) hanem téglából való.» Ezekből a nagyon szórványos és hézagos adatokból úgy látszik, hogy a dóri kályha tulajdonképen nem is kályha, hanem kemencze volt, a mi ha beigazolást nyerne más vidékről (talán Göcsej belsejéből), nagy jelentőségű adat volna a magyar ház fejlődéstörténetében. A dóri kályha alakja, szerkezete egyelőre csak úgy ismeretlen, mint a hogy neve is az; s nevének eredetét az sem világosítja meg, hogy tudjuk azt, hogy a Balaton mellékén dóri korsók is voltak, mert ezekről sem tudunk sokkal többet a nevüknél; azt mondják, a dóri dolgok égetett vörös színűek voltak s azokat úgy hozták ide Vászolyból cserébe gabonáért, kenderért; ilyen csere még máig is van, különösen a gelencsérekkel
