Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
192 4. B a la ton- m e Hé ki lakosság néprajza. kéményes, nyeregtetője és csipkéje van s így ezeket a jellegeket tekintve, azok legfejlettebb alakjait egyesíti magában. Tornácza nincs. Ez a két törzstypus annyira jellegzetesen különbözik egymástól, hogy bárki bárhol legott felismerheti azokat. Ám e törzsalakoknak vannak változatai, melyek a Balaton mellékén eléggé tarka sorozatot adnak ki s a következőkben e változatokat kell megvizsgálnunk s megállapítanunk, hogy a typikus beosztás ezekben mennyire változott. Kezdjük a magyar typusú házakon, nemcsak azért, mert ezeknek sokkal több változatuk van, hanem azért is, mert e változatok bizonyos átmeneti alakokkal tetőznek, melyek a német typusú házak csoportjához vezetnek. A magyar typusú ház változatai a tornácz kifejlődésével születnek meg. Láttuk 18. fényképünkön, hogy a törzstypusnak tornácza nincs, hanem csak ereszalja; ebből az ereszaljból akkor lesz tornácz, ha duczok (oszlopok fából) vagy lábak (szintén oszlopok, de kőből) lépnek fel; igaz, hogy e fényképünkön van egy ducz, de ez nem eredeti, hanem csak később került a maga helyére a megrokkant sárgerenda alátámasztására; ha a tornácz kiképzésére akarták volna használni, az eresz legelején alkalmazták volna. Különben ilyen a törzstypushoz legközelebb álló ház tornácz (ducz és láb) nélkül van akárhány a Balaton mellett s ilyenek typusaként mutatjuk be a 21. fényképet Kőröshegyről. Ez a ház már bizonyos tekintetekben fejlődést mutat. Három helyisége van, mindegyik külön ajtóval nyílik az udvarra (a konyha ajtaja a képen a ház előtt álló fa törzsétől nem látszik), tehát a magyar ház typikus beosztását megőrizte; de már kéménye, üstökös fedele következéskép csúcsfala is van, mely ez esetben sövényfonásos. Tökéletesen ugyanezen alak megvan, aztán deszkás, sőt sártöméses és csúcslikas csúcsfallal is, utóbbi már nyerges, de a csúcsfalra ráboruló tetővel. A 22. számú fényképen bemutatott háznál tűnik fel először a tornácz legkezdetlegesebb alakja egyetlen kezdő duczczal; a ház, mint látjuk, ugyancsak ősi alakú; megvan a typikus magyar beosztás, három helyiséggel, üstökös fedéllel, sövényfonatos csúcsfallal, kémény nélkül, hasított kerítéssel és sövényfonatos kapuval; alaprajza a 20. á.: 3. rajzán látható. Ennek az alaknak további fejlődése az, hogy a tornáczot nem egy, hanem 2 - 3—4 ducz képezi, mint azt a 20. á.: 4. rajza mutatja; ilyen kétduczos tornácz látható a 23. fényképen. Ez a vörsi ház szintén háromosztású, szobája, konyhája és kamrája van, a kamra azonban szélesebb, mint az első két helyiség, ez által a tornácz hátul bezáródik; e kamra különben az adott esetben utólag építtetett, az eredetileg csak kétosztatú házhoz, de meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen alak, ha egy szobához és konyhához egy ezeknél szélesebb 20. ábra. Magyar házak alaprajzai.
