Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 189 üstök emlékét, mert üstökdeszkdnak (olykor oromdeszkának is) hívják. Maga a szalmafedés kettős csomókkal giczával történik, a tarajt persze beszegik s a púpjára^ vagyis a hol elkezdik, beszúrják a búbot vagy czímert, a mi alsó végén hegyesre faragott fácska köré kötözött szalmabóbita. A szalmafedél különben főként a Balaton északi partjának házait jellemzi ; a déli parton sok lévén a nád, ott csaknem kizárólag náddal fednek. A régi sövényfonatú házaknál a ház héjjába (vagyis a padlásra) létrán kellett felmenni, még pedig vagy a konyhából, vagy, ha volt, a kamrából, vagy végül a ház elején a csúcsfalnál, mikor is a héj ajtaja a csúcsfal sövényfalába volt beillesztve, mint az a 18. fényképen is látható. Sem a sövényfalu, sem a föcskerakásos, sem a sártöméses háznak kéménye nem volt s bizony a balatonparti falvakban a házaknak legalább egyharmadán máig sincs kémény, noha hatósági rendelet útján ma már új házat kémény nélkül építeni nem szabad; a régi házakban a füst az ajtón tolult ki s barnára festette az ajtó fölött a falat, ezért nevezik ezeket füstös házaknak ellentétben a köményesekkel. A lakóháznak igazi typusát azonban nem az épület anyagában, nem a falak szerkezetében, mely az anyagtól függ, nem is a fedélszerkezetben, hanem a ház beosztásában, alaprajzában ismerjük fel teljesen, a miről eddig nem szólottunk. Ez az alaprajz, az ősi beosztás sokkal kevésbbé változó, mint bármely más jellege a háznak, nem függ az erdők pusztulásától, a tűzveszély félelmétől, hatósági rendeletektől, hanem nemzedékről száll nemzedékre, a míg csak az általános művelődés el nem városiasítja azokat. Az anyag váltakozása a sövényfonástól a kőig, a fedél változásai az ágasfától a szarufás szerkezetig, a zsúpfedéstől a cserépzsindelyig, mind a megváltozott viszonyok és a művelődés haladásának, terjedésének kifejezői; ezek a különböző alakok korokat jellemeztek, de nem népeket. Ellenben, ha a Balaton-mellékén két vagy három alaprajzot szabatosan megkülönböztethetünk, úgy egészen bizonyos az, hogy azok ethnikai eredete is különböző, s hogy két- vagy háromféle nép építkezésével állunk szemben. Eássuk tehát már most a balatoni házak beosztását, mily ethnikai elemekről tesznek azok bizonyságot. V. A lakóház typusa. A Balaton-mellék falvaiban a lakóházak alaprajzuk szerint két teljesen különböző typushoz tartoznak, az egyiket — teljes joggal — magyar, a másikat német typusnak nevezzük. A magyar typushoz tartozik az összes lakóházaknak mintegy kétharmada, az összes sövényfalu és fecskerakásos házak és a sártöméses házak túlnyomó többsége; a német typushoz tartozik a kőházak nagyobb és a sártöméses házak kisebb — újabb — része. A megnevezés jogosultsága egyrészt abban rejlik, hogy a megkülönböztetést maga a nép teszi meg; «más a magyar sárház beosztása és más a vinczellér kőház beosztása», mondta egy öreg arácsi polgár, mikor a házakról beszélgettem vele; e feleletben a sárházzal a kőház, a magyarral a vinczellér (balatoni gondolkozás szerint már foglalkozásánál fogva is német) áll szemben. De másrészt a megnevezésnek jogosultsága a typus helyi és általános elterjedésében is rejlik. A német typus a legsűrűbben fordul elő és legteljesebben van kifejlődve éppen a legtypusosabb sváb falvakban. Aszófőn, Örvényesen, megvan Magyarország minden német kolóniáján s megvan — és felnémet vagy franktypus
