Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
166 A Balaton- melléki lakosság néprajza. személyekről kapta a nevét; érdekes a Korintus elnevezés, melylyel már Kiliti utczanevei közt is találkoztunk és a Czincza, mely már Lovason is előfordult. A nép sem e nevek eredetéről, sem jelentéséről felvilágosítást adni nem tudott egyik helyen sem. Fokszabadiban van: Fő-utcza, Új-utcza, melyet hívnak Felsőszernek vagy Katholikus-utczának is, továbbá Siómarosi-utcza, melyet hívnak Alsószernek vagy Tükör-utczának is; e három utcza tulajdonképen egy vonalban fekszik, ezt fejezi ki az Alsószer, Felsőszer elnevezés is, de mert különböző korú (mutatja az Uj elnevezés), mindegyik más-más nevet kapott, megmaradván a Fő-utcza elnevezés a legrégibb derékrésznek. A Fő-utczából indul ki a Belső-utcza, melyet az urasági ispán lakásáról Ispán-utczának, s mert folytatása az enyingi országút, Enyingi- utczának is neveznek; ezzel párhuzamos a Külső-utcza, ezeken kívül van: Sarok-, Mátyás-Ferencz-utczája vagy Csordás köze és Köz vagy Béni Köze. Balaton-Füreden már különbséget kell tenni a régi és az új utczanevek közt; régen nem volt csak Fő-utcza Alszeggel és Felszeggel s ezenkívül úgynevezett sarkok és pedig: Siske-, Varga-, Somogyi- és Újhelyi sarok. Ma már a hatóság a következő neveket állapította meg hivatalosan: Templom-, Fő-, Berek-, Liget-, Iszalag-, Vázsonyi-, Köves-, és Zsigmond-utcza (= Akó köze). Hát ezek a nevek papíron megvannak, de az életbe annyira nem mentek át, hogy mikor én ezeket összeszedtem, maga a község bírája sem tudta őket. Ilyen mondva csinált, de nem alkalmazott, nem élő nevek vannak Aszófőn is: Templomtér, Kereszttér, Iskolatér, továbbá László-, Major-, Tégla-, Kereszt-, Iskola-, Malom- és Alsó-utcza; itt már a hatóság néhány közt is utczának léptetett elő s így aztán nem maradt Aszófőn köz, csak egy, s annak sincs neve. Badacsony-Tomajban a következő utczák vannak: Somogyi-utcza, Sarok-, Gidina- vagy Balatonyi-út, Templom-utcza és Tag-út. A Gidina név már előfordult Salföldön, értelmét, eredetét azonban egyik helyen sem tudták megmondani. Kővágó-Őrsnek, bár utczahálózata bonyolultnak látszik, szintén kevés az utczája s a hálózat tulajdonképen igen egyszerű : van egy Főutczája, melynek egyik vége a Köveskálli-, másik vége a Kékkuti-utczába megy át, egyik ága pedig a Fülöpi- utcza, a másik a Rózsa- vagy Viczispán-utcza ; az első három név megmondja, hogy az illető utczákon hová jutunk, az egyiken Köves-Kálira, a másikon Kék- kútra, a harmadikon Révfülöpre, vagyis a Balaton-partra ; a Rózsa-utcza a másik nevét arról kapta, hogy ott lakott a megyei alispán. A Főutczában megkülönböztetik a Felszeget, Derékszöget és Alszöget is, a mi legjobban bizonyítja nemcsak azt, hogy ez volt a falu legrégibb része, hanem azt is, hogy egy időben ez volt az egyedüli utczája. Hát ha utcza kevés van is, annál több a köz, a mely azokat összeköti ; ezek Tanárkapu-, Falukutrajáró-, Gatyaszalasztó-, továbbá Sárikúti-, Árpád- kuti-, Kőháti- és Vörösdombi- vagy Temetőköz. A Gatyaszalasztó névvel analog az a Gatyaszárköz elnevezés, melylyel már Alsó-Őrsön is találkoztunk, s melylyel ugyanolyan alakban Keszthely régi helynevei közt is találkozni fogunk. A közök nevei között azonban a legérdekesebb a Tanárkapu, melyről Pesty Frigyes (Helyn. 1.387.) a következőket írja : «Tanárkapu, utcza Kövágó-Örs faluban, Zalamegyében. E kapun át korlát volt a kimenő marha ellen. A helybeli lakosok már elfelejtvén e név jelentését, azt mesélik, hogy a reformatio elején az egész falu protestánssá lévén s utóbb egy rész visszatérvén, ezek az amazok által használt egyetlen templomot elvenni akarták, egyúttal segítségül hívták a Káptalan-Tóthi felett levő paulinus-
