Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
142 4 Bala ton-me I léki lakosság néprajza. E szerint 1880-ban a nemzetiségbeliek száma (1032 = 2,OO9°/0) a Balaton mellékén kétszer annyi volt még, mint 1890-ben (541 = 0'925°/0) s mikor azok száma tíz év alatt felére szállt le, nyilvánvalóan nem arra kell gondolnunk, hogy a különbözet kivándorolt vagy kihalt, hanem csak arra, hogy az egyszerűen meg- magyarosodott. Ez adatokból látjuk továbbá, hogy területünkön mindössze három nemzetiség van képviselve, a német, horvát és tót, s hogy a három közül is túlnyomó szerep jut a németnek. Oláh és ruthén egyik népszámlálás szerint sincs. A három nemzetiség az egyes falvakban 1880. és 1890-ben a 143. oldalon levő táblázat szerint oszlott meg. Ebben a táblázatban az 1880. évi rovat szolgál kalauzul a nemzetiségi elemek elhelyeződésének megállapításánál, mert ebben az utolsó tíz év magyarosodása, valamint az újabb települések még nem nyernek kifejezést. Ebben az évben legtöbb németséget mutat fel Lengyeltóti, továbbá Örvényes és Keszthely. Ezenkívül kisebb- nagyobb német telepek vannak Siófok-Kiliti, Kőröshegy, Lelle-Boglár, Tördemicz és Kővágó-Örs községekben, végül Zalamegyének Örvényestől Alsó-Őrsig terjedő parti községeiben. Az 1880. év adatainak összehasonlítása az 1890. évből származókkal a balaton- parti németség szerepének változásairól, a községek elmagyarosodásáról tájékoztat kellőképen. E táblázat szerint van 3 olyan községünk, a hol németség sem 1880. sem 1890-ben nem volt; ezek: Orda, Egenföld és Meszes-Györök. Van továbbá 6 olyan községünk, melyekben 1880-ban német még nem volt, 1890-ben már igen s így ez a németség egészen új település, mely csekély számával — 14 — a mai egész lakosság anthropologiai kevert typusának keletkezésénél figyelembe nem jöhet, ez a hat község: Őszöd, Csehi, Bal.-Berény, Vonyarcz-Vashegy, Almádi és Balatonfő- Kajár. — Ugyancsak újabb bevándorlásnak kell tulajdonítanunk azt is, ha egyes községekben a németség e tíz év alatt oly mértékben növekedett, a mi nincs arányban a természetes szaporodással; ilyen községünk van hét és pedig: Endréd, Zamárdi, Boglár, Bal.-Magyaród, Bad.-Tomaj, Udvari és Vörös-Berény, melyekben a németség 1880-tól 1890-ig 21 ről 80 lélekre emelkedett. — További három községünk és pedig: Faluszemes, B.-Füred és Siófok olyan, a melyeknek a németség szaporodását a természetes szaporodásnak lehet tulajdonítani, tíz év alatt összes számuk 70-ről 87-re emelkedvén. — Van hét olyan községünk, melyekben a németség száma a tíz év alatt semmit sem változott, ezek: Vörs, Zalavár, Szepezd, Tihany, Kövesd, Kenese és Fokszabadi összesen 15 főnyi német lakossággal. — A többi 24 községnél a németség megfogyott, még pedig csaknem mindenütt az által, hogy elmagyarosodott. így teljesen elmagyarosodott hat község, és pedig : Szárszó, Gyenes-Diás, Bal.-Ederics, Salföld, Zánka és Paloznak, melyeknek 1880-ban összesen még 26 német lakójuk volt, 1890-ben pedig már egy sem; a magyarosodás útján haladnak Kiliti, Kőröshegy, Lelle, Lengyeltóti, Bal.-Keresztúr, Bal.-Szt- György, Keszthely, Szigliget, Tördemicz, Rendes, Kővágó-Örs, Akaii, Örvényes, Aszófő, Arács, Csopak, Lovas, Alsó-Örs, mely 18 községben a még 1880-ban kimutatott 850 német lakos helyett 1890-ben már csak 264 német lakos találtatott. Ily kevés az, a mit a balatonparti németségről a népszámlálások adataiból megtudhatunk. Hazánkban a magyarosodás azonban nem az 1880. évben kezdőtött hanem már alkotmányos életünk újjáéledésével, a kiegyezéssel indult meg s így az 1880. év adatai a magyarosodásnak legalább 13 évi eredményét mutatják. Éppen
