Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)

Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei

E térképen, mely a 133—139. lapokon a petit-szedésű szakaszokban felsorolt részletes adatok alapján készült, a Balaton körül bevonalkázott terület, továbbá az ezen területtől északra és délre fekvő, több községből álló s ugyancsak bevonalkázott szigetecskék s végül a be nem vonalkázott területen azok az egyes községek, melyek neve minden rövidítés nélkül egészen ki van írva, jelzik részben azt a nagyobb összefüggő területet, részben az ezen kívül eső azon egyes községeket, a honnan a Balaton-mellék népének a XIX. században bevándorolt része ered, a mely a 130—131. lapokon levő táblázatok szerint 1951 családot, az összes balatonmelléki családok 19'9u/0-át teszi. E térképi ábrázolás rendkívül tanulságos, mert az összefüggő nagy terület keleti és nyugati határvonalának határozottságából kitűnik, hogy a Balatonmellék lakosságának XIX. századbeli néprétege sokkal egységesebb, mint azt a kutatások megindításakor feltételezhettük volna. Az összefüggő terület hirtelen megszakadása nyugaton a Zala-csatorna mentén Szepetktől Nagy-Kanizsáig és keleten Veszprémmegye keleti határánál vagy a Sárvíz völgyénél azt bizonyítják, hogy e határvonalak néprajzi értékűek s azt jelentik, hogy a közéjük eső terület lakosságának ethnikai kialakulásában a XIX. század folyamán sem a zalamegyei Göcsej, sem Fehérmegye ethnographiailag jól jellemzett magyarsága részt nem vett. Az északi és déli határvonal ugyan kevésbé elszigetelő, de még mindig elég éles ; amaz nagyjából a Bakony gerinezét a Rába-medencze és a Balaton-vízkörnyék vízválasztóját, emez •— ismét csak nagyjából — a Balaton és Dráva, illetve a Kapos közti vízválasztót követi. Ezek alapján talán nem téves àz a feltevésünk, hogy a Bakony, a Zala-csatorna, a Sárvíz és délen a Balaton vízválasztója közti területen a magyarságnak egy néprajzilag éppen olyan különálló egysége él, mint a minő p. o. a göcseji vagy az ormánsági magyarság, a jászság, vagy akár a palóczság, s hogy e terület magyar lakosságának néprajza a szőkébb értelemben vett Balatonmellék néprajzában híven tükröződik vissza.

III. tábla. A Balaton-mellék lakosságának behúzódási területe a XIX. században (a 140. laphoz).