Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
A Ba laton- mei ló ki lakosság néprajza. 110 A táblázatból kitűnik, hogy a Balaton mellékén négy vallás van elterjedve, a rom. katholikus, az ev. református, az ágostai evangélikus és a zsidó. Már itt a táblázat részletezése előtt meg kell jegyeznünk, hogy a Balaton mellékén a felekezet és a nemzetiség meglehetősen egyet jelent. A Balaton mellékének egész ágostai evangélikus lakossága, ha ma már részben tiszta magyar is, eredetiben német volt és német részben ma is. Kővágó-Örs, Szepezd, Zánka, Akaii ágostai hitvallású hívei száz év alatt teljesen elmagyarosodtak, még a családnevekben is (Sifertékerből Sebestyén, a Kruczlerekből Kuruczok stb. lettek), ellenben Lengyeltótinak bácsi németéi, kiket Baranyából telepített ide Fechtig báró, ma is svábok, noha éppoly magyar érzelműek, mint a zalaiak. Hasonlóképen német eredő a zsidóság, noha ez is rendkívül elmagyarosodott annyira, hogy már az itt született második nemzedék anyanyelve tiszta magyar s csak akkor tud németül, ha ezt felnőtt korában külön megtanulta, A vegyes, vagyis oly falvakban, hol ma r. katholikus és ev. református él együtt, a törzsökös magyarságot a református elem képviseli, ez volt a kisbirtokos parasztság, mely köré különösen a katholikus egyházi birtokok révén települt le a katholikus elem; ez utóbbinak e vegyes falvakban egészen jövő-menő természete van; az uraság mint cselédeit hozza egyik birtokáról ide s viszi, ha a szükség úgy kívánja, innen egy másikra; belőle kevés család települ meg véglegesen, s ezekből is még kevesebb izmosodik, fejlődik idők múltán törzsökössé. Végül a r. katholikus falvakban, a hol ez elem 80—95°/0-ot is kitesz, a törzsökös magyarságot a katholikusok képviselik, de ez a magyarság, minthogy a falvakban a beköltöző katholikus népesség a felekezet közössége folytán könyebben gyökerezik meg, sokkal kevesebbet őrzött meg azokból az ősi erős jellegekből, a melyek a balaton- parti reformátusokat oly élesen kiemelik a lakosság általános s már sokkal halványabb képéből s melyek miatt a balatonmelléki magyarság igazi typusaiul éppen a reformátusokat szeretjük megjelölni. Ezeket tudva, a táblázat számai nagyon is elevenen beszélnek nekünk. A róm. katholikusok 1828-tól 1851-ig átlag mintegy 65°/0-át tették; az 1830-diki valószínűtlen számot figyelembe nem véve, a katholikus elem semmi nagyobb emelkedést nem mutat; ezután 1851-től 1865-ig leszáll 62‘65°/0-ra, azontúl azonban — noha az 1869-diki számot nem ismerjük — állandóan emelkedik, 1880-ban csaknem 70, 1890-ben pedig kerek 72°/0-át teszi ki a lakosságnak. A csökkenés összeesik a magyarságnak az 1848/49-diki szabadságharczra következett elnyomása idejével, az állandó és fokozatos fejlődés az Ausztriával történt kiegyezést követő consolidált állapotok idejével. A balatonparti népesség katholikus eleme tehát az ideiglenes csökkenést figyelmen kívül hagyva 1828-tól kezdve 1890-ig 6 2°/0-kal emelkedett, még pedig feltétlenül egy másik vallás rovására. Ez a másik vallás pedig nem az ágostai evangélikus, nem is a zsidó, hanem az ev. református volt, tehát éppen az, mely a Balatonpart legtörzsökösebb magyarságát nevezte magáénak. Mekkora volt a református elem 1828-ban, nem tudjuk, mert Ludovicus Nagy az ev. reformátusokat és ágostaiakat együtt mutatja ki; 1830-diki számuk azonban már ismeretes s e szerint a lakosságnak 27 00°/0-át tették; e szám bár lassan, de fokozatosan emelkedik 1865-ig 30 020/O_ra) a melyben maximumát éri el. 1865-től 1880-ig azonban leszáll 20'76, 1890-ig 19‘l5°/0-ra s így 25 év alatt többet vesztett, mint a mennyit nyert az azt megelőzött 35 év alatt! Ennek az irtózatos hanyatlásnak közvetlen oka az egygyermekrendszer, mely ezek szerint a balatonparti magyarságnak 1865 körül lett dúló nyavalyájává. S a kór keletkezése időpontjá
