Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Második fejezet: A helynevek
A Balaton-melléld lakosság néprajza. 85 márvány, mész, köszörűkő, padkő, potyogó kő, szemeskő, tűzkő ; só ; továbbá a sárga, vörös, fehér és fekete jelzőkkel összetett helynevek egy része. A hol aztán az ember ez anyagokat értékesítés végett fejtette, azokban a helynevekben szerepelnek a következő bánya-műszók : ásás, bánya, fejtő, hányás, műhely, vágás és csákány. Bizonyos határrészek soványsága, terméketlensége elég arra, hogy a nép azt külön elnevezze ; ezekben a nevekben sokszor csillan fel a nép humora, ilyen nevek : Bár ne volna, borsovány, bőjtény, kopasz, kopár, koldus, sovány. Visszhangjuk ról kapták nevüket a következők : Csattogó, Ekko, Robogás, Robogó, Zöngő öldal. Meglepő az a finomság, melylyel a nép a visszhangokat megkülönbözteti s a különbségeket névvel is kifejezi. A természetrajzi eredetű helynevekkel kapcsolatosan meg kell jegyeznem, hogy nagy különbség van a növény és az állatneveket tartalmazó helynevek közt. Ha egy helyet valamely növényről neveznek el p. o. a derézdéről, almafáról, stb.^ egész bizonyos az, hogy az a növény ott termett, vagy terem máig is ; sokszor — különösen az egyes fáknál a név túl is élte a fát, ma már nincs meg a fa, de a nép tudja, hogy századokon át ott állt, sőt azt is, hogy ekkor vagy akkor ezért vagy azért pusztult el (1. p. o. a Gólyafa nevet a gólya szó alatt). Nem így vagyunk az állatneveket tartalmazó helynevekkel. Ott van p. o. az Ebhegy, Szamárkő stb. ; miért nevezik ezeket ezekről az állatokról, senki sem tudja, alaki hasonlatosságot még ráfogni sem lehet ; hogy a név megszületésénél az ebnek és szamárnak okvetlenül szerepelnie kellett, az bizonyos, de az esemény emléke a feledés homályába borult, s csak a név maradt meg. Ha ezeket a neveket az illető csoportba mégis felvettük, ezzel csak a helynévadás forrásainak, eszmeköreinek egy csoportját akartuk teljesebbé tenni, de a név maga -— oknyomozó értelemben a megoldatlanok közt marad. E megoldatlan neveket alább külön összefoglaljuk. Míg a helynevek eddig felsorolt csoportjai a természeti életből merítettek, a következő csoportok már az emberi élettel, az ember megtelepülésével függnek szorosan össze. A falu, község, város mint egység szerepel szemben azokkal a legkülönbözőbb épületekkel, melyek a határban vannak szerte szórva, mint : csárda, gunyhó, gyár, ház (és házfolyás), kastély, lak, lakás, major, puszta, pajta, palota, szín, kukolló, tégla (vető helyek), vár, verem, malom. A házhoz tartozó sessió, telek szintén szerepel a helynevekben s még a megtelepüléssel függnek ösz- sze azok a nevek, a melyekben a szék, hely, szállás, s a házzal, melyekben a háskó, grádics, kocsikapéi, léczalja szavak fordulnak elő. A falu körül különböző czélokra felhasznált terek, vásár tartására való helyek, a folyókon átvivő híd és pallathíd (palló), a temető, a vizek mentén a mosó-helyek, a tó partján a rév, a hajó megálló helyei, a határban levő bodon- és gúzs kutak, továbbá a közlekedésre való gyalogéit, járás, járó, út, országéit, a védelmet czélzó sáncz, töltés, gát, rekesz és földvár mind oly nevek, melyek helynevekül az ember megtelepülésével kapcsolatosan kerültek alkalmazásba és forgalomba. A Balaton mellékén a legnagyobb birtokos mindig az egyház volt; s így nem csoda, hogy a helynevek egy jelentékeny része az egyházi életből van merítve ; szerepel azokban mindenekelőtt maga az egyház, eklézsia, káptalan, plébánia, továbbá az egyházi épületek : templom, torony, harang, kápolna, klastrom, kereszt ; az egyház szolgái : az apát, pap, káplán, barát, remete, apácza ; találkozunk a Nagyasszonynyal és Mária-asszonynyal, a szentek közül Abrahámmal, György- gyel, Miliálylyal, Donáttal és Cziczellével; meg vannak említve a piaristák is. Talán
