A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig. 97 legelőször a mostani nevén nevezik a Balatont s pedig előre is jelezhetjük, hogy a felsorolandó oklevelekben a tó leggyakrabban nem is mint birtoktárgy, hanem csak mint birtokhatár, helyrajzi objektum szerepel s igen elvétve találunk oly okleveleket, melyekben a tóra vonatkozólag — ha másról nem is — de legalább szó esik a balatoni halászatról. Az Árpád- és vegyesházbeli királyoknak a Balatonvidéket illető bőkezű adományozásairól azért kellett mindjárt Szt. István uralkodása kapcsán egybefoglaló megemlékezést adnunk, hogy az adatokat ne kelljen utóbb az egyes királyok alatt szétforgácsolni, hanem csak abban az esetben idézzük újból, ha valamely adat a Balatonnal van vonatkozásban. Nem lesz azonban talán felesleges, ha azokat az adatokat is felsoroljuk, melyek hazánk történetének a mohácsi vészig terjedő lapjain a Balaton és vidékéről az oklevelekben és krónikákban olvashatók. Tekintettel azonban arra, hogy e forrásmunkának a Balatonnal határos községek történetéről szóló harmadik részében mindazt a történeti adatot a maga helyén fel fogjuk sorolni, amely egyes községekre s azoknak birtokviszonyaira vonatkozik, ismétlések elkerülése végett most csak azokat az adatokat soroljuk fel, amelyek kizárólag magával a Balatonnal, vidékével pedig csak általánosságban foglalkoznak. * * * A X—Xl-ik századbeli legismertebb krónikások, mint pl. a X-ik század elején vezéreink korában, illetve I. Konrád alatt élt Regino prüni apát, a XI. században, IV. Henrik idejében élt Hersfeldi Lambert és a IX. századbeli Fuldai Névtelen évjegyzeteikben meg nem emlékeznek a Balatonról, jóllehet a partjaihoz közel feküdt Zalavárról (urbs Paludarum, Mosaburch, Moseburg) elég érdekes adatokat találunk annaleseikben. Többször előfordul ugyan vonatkozó feljegyzéseikben a Palus (mocsár) elnevezés, ez azonban — jóllehet a középkor krónikásai és okmányíró deákjai sok alkalommal tévedésbe ejtik a buvárkodót helytelen elnevezéseikkel és hibás írásmódjukkal — nem alkalmazható a Balatonra, hanem inkább csak arra a mocsaras ingoványra, melyet a Zala folyó alkot többhelyt még jelenleg is a Balaton délnyugati végében, ahol is a már ismert Mosaburg, a mai Zalavár feküdt. A Balaton mostani nevének első használatát csak abban a korban kereshetjük, melyben a morva-szláv fejedelem Szvatopluk uralkodása rövid időre a Dunántúlra is kiterjedt. Még a római légiók elvonulása után is, különösen a krónikaíróknál lacus Pelsois, — Pelsodis, és Pelissa sőt Bilisaseo néven szerepel a Balaton, jóllehet már a frank uralom alatt élő egyes avar, helyesebben szláv törzsek a helységek és folyók, vizek elnevezésére nyelvkincsükből teljesen új szókat használnak. A frank uralom alatt Pannóniába bevándorolt bajorok német elnevezéseket hoznak magukkal; különösen tőlük származnak a városok nevei, mint például Salapiugin, Salaburgum vagy Mosapurk, Mosaburg. A sik mezőségeken élő szlávoktól ered a Balatonnak neve, melyben szintén benne van a „Moos“, sár-, mocsár-nak szláv elnevezése: a „blata, blaton“. Valószínű, hogy a Balaton szónak használata a szláv-morva birodalom bukása után vált megszokottabbá, eredetét azonban már előbb s pedig a frank főhatóság és védnökség alatt uralkodott Privina és fia, Kózel vagy Hezilo (840—874) idejében kell keresnünk, amikor is az avar birodalom bukása után gyéren lakott A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. III. köt. I. rész. 4. szak. 7
