A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. rész. A magyarok bejöveteléig - III. fejezet. Avar-frank korszak
Avar-frank korszak. 73 erősíti. Ezek az okmányok élénken bizonyítanak egyúttal amellett is, hogy Privina herczegsége a Balaton vidékén keresendő. Ismét megdől tehát Salamon egy czáfolata. Aligha lesz azonban ez a Salapingin, Salapingen, Salapiugen, helyesen írva Salapiugin azonos azzal a Salapiugiti-ve 1, melyre nézve Lajos 860-ban helybenhagyta és 863-ban újból megerősítette Privina adományát a Szent Móricz-féle altahai (Altaich) monostor részére,1 mert az okmányban felsorolt helységek helyrajza azt látszik igazolni, hogy Salapiugitit valahol Steyerben kell keresni. Lehet, hogy ez a Salamon stíriai Sala fluviolusa mellett fekvő község, mely össze nem tévesztendő Z.-Szt.-Gróttal. Hogy nem Magyarországon feküdt a kérdéses Salapiugiti, azt igazolja Lajosnak 863. évi oklevele is, mellyel ugyancsak az altaichi monostort birtokaiban megerősíti. Ebben az okmányban is előfordul a kérdéses Sala fluviolus, de már „Scalcobach“ (Salzbach) néven partjain hasonló nevű helységgel, ami a mai Sulzbach lehet Alsó-Steyerben, partjain a Sanne, Saane folyónak, amiben többen a Salat keresik. Vannak az oklevélben oly helynevek, melyek csak Steyerben találhatók. Pl. „usque in ruzara marcha, (Rietz Steyerben) Cidalribach in Saltu Enise (Enns) fluvii etc.* 1 2 Az a körülmény, hogy az okmányban Pannonia említtetik, ne ejtsen bennünket csalódásba, mert Stiria, Karintia még sokáig fognak e néven szerepelni. Anonymus Sala fluviusa tehát a mai Zala folyó. Partján két nevezetes helység feküdt. Ezek egyike Salapiugin (Z.-Szt.-Grót), a másik pedig Mosaburg, vagyis a mai Zalavár.3 Salamon kételkedett a felsorolt királyi oklevelek, valamint Anonymus hitelességében is, annyi nekünk is szabad talán, hogy bizalmatlanul fogadjuk az olyan királyi privilégiumokat, mint pl. Ottónak 978-iki és II. Fülöpnek 1190-iki okleveleit,4 melyek az említett okleveleket átírván a salzburgi érsek javára, Magyarország dunántúli részéről a honfoglalás után is úgy rendelkeznek, mintha az országban nem a magyar lett volna az úr. Vagy legalább is legyen szabad idegenből könnyen rendelkező bőkezűség nyilvánulásainak tekintenünk az olyan intézkedéseket, mint pl. azt Dornau, Steyer, Pettauhoz közel Förstemanx i. m. : II. 1461. hasáb.). Ecclesiam, que est constructa in honore Sándi Rudberti, ceterorumque Sanctorum MM. cum monte Parnnoz nominato, ... Ad Petouiam (Pettau) Ecclesiam, . . . Item ad Rapam (Kirchberg Steyerben) ad Tudleipin (Leibnitz, Steyerben), ad Labantum (Lubentam?) Ecclesiam Sancti Andreae (St. Andreä a Lavant folyó mellett, Karinthiában) (Ex Archivo Regali Bavariae). 6 U. o. 220. 1. Itt meg már Salapingen szerepel. 1 Fejér C. D. I. 183—84. 11. : „Dedit itaque Bribuuinus, fidelis dux noster ... in suo ducatu quidquid habuit ad Salapiugiti intra terminos istos. In orientem ultra Salam fluuiolutn usque in Slou- genzin (Slogaincz, Steyer cillii kerület), Marchan et Stresmaren et sie sursum per Salam (Salla folyó Steyerben) usque Vuualtungesbuch, et sie inde usque in Hrabagiskeit, et ad Chirihstetin (Kirchstetten Ganovitz, most Gonobitz mellett, cillii kerület). (M. Boi. Tom. XI. p. 119—20.) A megerősítés Fejér C. D. I. 185—186. 11. 2 Fejér C. D. I. 185—86. 11. (M. Boi. Tom. XI. pag. 120—22.) 3 Vannak, akik a Sala szónak német értelmezése alapján, mely szerint e szó csendesen folydo- gáló folyót, tehát ugyanazt jelenti, mint a Moos (palus), innen származtatják a Moseburg vagy Salaburg nevet. Ezt a szót a bajorok hozták volna magukkal az Oenus (Ens) folyó torkolata mellől s ennek a vidéknek hasonlatosságára nevezték el a Balatonvidéket, illetve Zala megyét is Sálét vagy Salat, azaz mocsaras, erdős vidéknek. Ez a „saláta“ név merőben önkényes elkeresztelés ; mert hiszen a Sala szó — mely valószínűleg kelta eredetű — már a rómaiak alatt ismeretes. (Pertz i. m. Tom. XIII. Script. XI. J egyz.) 4 Fe|ér C. D. II. 261. s köv. 11.
