A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. rész. A magyarok bejöveteléig - I. fejezet. Őskor és római korszak
32 A Balaton és vidéke a történeti korban. Schafarik 1 szerint a Pelso, szerinte Pleso szláv eredetű, mert a kárpáti és morva szlávok a tavat most is pleso-nak s nem „jezero“, vagy oroszul „ozero“-nak nevezik. Ezért nagyon felesleges- volt ScHAFARiK-nak a szót elferdíteni, mert hiszen az eredeti ős, de semmiesetre sem szláv, hanem inkább kelta eredetű pelso szó is azt jelenthette, amit a pleso, vagy a későbbi, valóban szláv eredetű Mata, balata, Balaton, azaz sár, mocsár, állóvíz, tó, s amit a bizonyára magyar eredetű Fertő is jelent. Nincs tudomásunk arról, hogy a kérdéses korból ismeretes-e több Pelso vagy Pleso nevű tó, pedig ha szláv eredetű lenne, akkor épp úgy adták volna ezt a nevet több mocsárnak, tónak, mint a szlávok a Balatont, illetve a Blata-Blatont, avagy a magyarok a kétségkívül magyar eredetű Fertőt.'1 2 3 A szó eredetét annak a népnek nyelvében kell tehát keresni, amely nép közvetlenül a római hódítás előtt lakta Pannóniát, sőt amely népnek egyes törzsei még a rómaiak alatt is bizonyos kiváltságos helyzetben, törzsfőik alatt éltek a meghódított földterületen ; ezek pedig : a kelták. Legvalószínűbb a szónak kelta eredete, mely aztán megmaradt a hódító rómaiak alatt is, amint láttuk azt, hogy a rómaiak hódításaik után se adnak Pannonia városainak, falvaiknak római neveket, hanem a városok, falvak századokon át kevés kivétellel zavartalanul megmaradnak kelta eredetű neveik viselésében. K u. a II—IV-ik században élt római útleírók Itinerariumaikban megbecsülhetetlen földrajzi adatokat hagytak ugyan hátra, melyeknek segélyével a római hadiutak legnagyobb részét többé-kevésbbé pontosan megrajzolhatjuk, de a Balatonról semmi néven nevezendő említést nem tettek, pedig két fő hadiút is vezetett el nyugati és északi partjain. Sőt még az utolsó római császárok korában, Theodosius császár alatt (393. K.. u.) az akkor ismert egész világról készült úti térképen az Itinerarium Theodosii, másként Tabula Peutingeriana-nfi mely jelenleg is elég megbízható XIII. századbeli másolatban van meg, még annyi üres hely sincs Pannonia inferiorban, hogy oda a Balatont felrajzolhatnók. Ptolemaeus Claudius Alexandrinus Geográfiája és az Itinerarium Antonini a II-ik századból K. u. sem különb ennél. Egyikben sem található semmiféle adat a Balatonról. Csakis Dió Cassius CoccEiANus-nak,4 Pannonia egykori kormányzójának görög nyelven írt s már fentebb idézett történeti művében találunk még megemlékezést egy pannoniai tóról, melyben mint Plinius Peisojában, több történetíró, térképrajzoló és földleíró a Balatont véli felismerni. A rómaiak pannoniai első hódításairól írja Dió Cassius, hogy a pannonok és kelták két Bató nevű vezér alatt Severust (Tiberiust), illetve annak hadvezérét, Germanicust az Ouolkai mocsarak közelében — trpoç zoic OùoXxatotç sXsci — akkor támadták meg, amikor tábort ütött.5 6 1 Slavische Alterthümer I. 245., 248., 509. 2 Pest, Zala, Fejér, Verőcze megyékben. (Ortvay : Magyarország régi vízrajza. Budapest, 1882.) I. 306. 1. 3 Eredetije, mely 1547 táján Peutinger augsburgi polgár tulajdonában volt, Savoyai Eugen herczeg útján a bécsi császári könyvtárba jutott. Újra rajzolta Scheyb Ferencz Kristóf 1753-ban, s magyarázattal kiadta Katancsich Péter : „Orbis antiquus“-a mellett 1825-ben, a m. kir. tudományegyetem nyomásában. 4 Történetíró, szül. K. u. 155-ben, Pannonia kormányzója 190-ben. Történeti művét Róma történetéről, alapításától 229-ig K. u. görög nyelven írta. 6 D;o Cassius i. m. L. LV. c. 32.
