A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének archaeologiája. 43 század végéről, úgy a második század elejéről származhatok. Csak a nevek nem állanak mind nominativusban, mint kellene. így dativusban van az utolsó helyen említett Aesernius Caeus neve, a ki 20 éves korában halt meg s fia volt az első sorban megnevezett Aesernius Cecio-nak, a ki a sírkövet állította és pedig mindjárt azzal a szándékkal, hogy az ő sírköve is legyen. Ezért van az an(no7'iim) után üres hely, hogy utólag. • a mikor meghalt, beiktassák az évei számát. Az utána következő Marcia-ról csak annyit mond a felirat, hogy elhunyt leánya volt. Marcia neve is azonban dativusban van s ép úgy a következő Aeconi név is annak látszik. Es ezután is csak a)i(norum) áll az évek megjelölése nélkül. így aztán a h(ic) s(itus) e(st) csak mint függelék — mondattani összefüggés nélkül — szerepel a íelirat végén. A felirat értelme e szerint a következő volna. A sírkövet Aesernius Cecio még életében állította magának, Marcia leányának, a ki már meghalt, Aeco-nak, a ki szintén még élt és a 20 éves korában elhunyt Aesernius Caeus nevű fiának. Börzsönyi szíves volt velem közölni, hogy a kő Zalaapátiban, az apátság lapidariumában, a pinczebejárat előtt álló helyiségben található, de hiában kerestem ott. Csonka lévén, valószínűnek látszik, hogy ez a kő is be volt falazva. Tényleg, mikor a talajt ott 1907-ben tavasszal felásták, mint Börzsönyi írja, falak tűntek elő, a falak között sok kőtörmelék s néhány szabályosan alakított és csiszolt töredék, a melyek közé tartozott ez a feliratos sírkő is. Erre Börzsönyi a fel nem ásott területen kisebb terjedelmű kutatást rendezett, hogy — mint írja — lássa, nincs-e összefüggés ezen épület és Privina várának kora között? Ki is ásatott egy különálló kőfalat s talált olyan vakolatot, melynek festése, úgymond, római eredetre mutat, de nem bizonyítja, hogy az épületfalak is rómaiak, csak nagyon valószínűvé teszi. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy a Bükkössziget fekvése majdnem éppen olyan alacsony, mint a zalavári romoké, itt sem igen lehet szó római épületmaradványról. Más régiségek a Zalavölgye ezen alsó részén eddig még csak azon, körülbelül 10 méter magas partszerű emelkedésen fordultak elő, mely a Zala völgyét keleti oldalán határolja. így Rieger számtartó az Ürmös pusztától nyugatra a part oldalán árkolásnál egy kőfejszct talált, melyet bevitt Zalaapátiba az apátsághoz s ez talán ugyanaz a «kis csiszolt, jadeit dikics», melyről Pulszky Magyarország archaeolo- giája I 27. lapján azt írja, hogy Zalaapátiban fedezték fel. Az a szerpentin fejszefok, melyet Rieger nekem Zalavárott mutatott, lejebb a parton került napfényre. Zalavár és Zalaapáti vidékéről különben több őskori kőszerszám a Nemzeti Múzeumba is került Ebenhoch kanonok gyűjteményével 1882-ben. Rég. Napló 141, 81—92/1882. De hogy a Zala völgyében maradjunk, Zalaapátitól északra Szentgyörgy váron egy őskori urna jött napfényre, mely Csák Árpád-Iioz került s most a Balatoni Múzeumban van (55. ábra) Talpas, szélesszájú fazék, melynek magassága 25—30 cm. lehet. Egye55. ábra. Őskori urna Szentgyörgyvárról.
