A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
Á Balaton környékének archaeo/ogiája. 41 Minket itt csak az a kérdés érdekel, hogy nem állott-e ott már régebben egy római castrum, mint azt Henszlmann (A székesfehérvári ásatások eredményei 123. 1.) feltételezte, vagy ha nem is az, úgy általában valami római épület ? A hely a Zalavölgy ingoványos, turfás síkjából alig egy-két méter magasságban kiemelkedő homoksziget, mely nehezen volt megközelíthető, s a hagyomány szerint egy híd vezetett oda, melynek czölöpeit még ma is mutogatják. Azt előre bizonyosnak vehetjük, hogy ilyen mocsaras vidéken a római se nem telepedett le, még kevésbbé épített tábort. Ellenben a középkorban főleg azokat a helyeket keresték, melyek már a természettől védve voltak. HENSZLMANN-t nyilván az tévesztette meg, mintha a romoknak hossznégyszögű alakja s a sarkoknak tornyokkal való megerősítése csak egy római castrumnak lehetett volna a sajátsága. A dolog azonban úgy áll, hogy a rómaiságnak nyomai mégis előkerültek ottan. így Römer 1881. évi ásatásai közben — mint Récsey is írja (idézett dolgozatában a 62. lapon) — egy csonka, feliratos oltárkő és egy római tégladarab. Az előbbit magam is láttam Zalaváron sok évvel ezelőtt Rieger József számtartó udvarában, de később már nem találtam ott ; csak a felső része maradt meg a durván profilírozott párkánynyal, előlapján a felirat elejéből az I • O • M betűk állottak s még két csonka betű a második sorban, a jobbfelőli oldallapján pedig három fölfelé álló nyílvessző végei voltak láthatók (rajza MAKAi-nál : A Balaton és vidéke a történeti korban. 50. 1. 5. ábra). Az oltár Jupiternek lévén dedikálva, ezek minden bizonynyal a villámnak, mint Jupiter attribútumának az ábrázolásához tartoztak. Ugyancsak RiEGER-nél láttam még egy kerek oszlopdarabot, melyet szintén a zalavári romok helyén találtak (Récsey, 61. 1.), s a melynek, mert azt hiszem, hogy cipollinóból való, római eredetűnek kell lenni. A zalavári épületek régóta fel vannak dúlva s az anyagot széthordták. A benczések, kik a XVIII. század elején oda Felső-Ausztriából, Göttweigből jöttek s a régi zalavári apátság birtokát megváltották, annyira felásatták volt a romokat, hogy már a múlt század 60-as éveiben nem lehetett sem az építmény külső alakját, még kevésbbé annak belső felosztását sejteni (Récsey, 59. 1.). Azokat a jellegzetes díszítésű kőfaragványokat is akkor találták ott, melyek a Karolingok koráig mennek vissza. És valószínű, hogy abban az időben kérült ott napfényre az a római oltárkő is (53. ábra), a mely most Zalaapátiban, az apátság épületében található. Feliratát legelőször Romer adta ki az Arch. Közlemények III (1863) 161. lapján s utána közölte a CIL a III. kötetben 4124 alatt. Romer a leihelyét nem említi, csak azt, hogy hol látta. Récsey is újra publikálta a «Balaton- vidéki régészeti kutatásaim» 28. lapján revideált alakban s ott ugyan megjegyzi, hogy a «keszthelyi municipium» határából való az oltár, de ez puszta feltevés. 53. ábra. Római oltárkő Zalavárról.
