A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
163 A bűnösök megbűnhődtek, a birtokper befejeződött, ám az ország hatalmas védbástyáját, Nándorfejérvárat már ezekkel az intézkedésekkel visszaszerezni többé nem lehetett. Öt esztendővel Nándorfejérvár elvesztése után már Mohács alatt áll a török és ugyanannak a napnak évfordulóján, augusztus 29-én, melyen Nándorfejérvár elesett, a török félhold győzedelmeskedett Mohácsnál a magyarnak ingadozó kettős keresztjén. * * * Vezérek és királyok kora, a mohácsi vészig. Ezzel befejeztük a Balaton és vidéke történetének a mohácsi vészig terjedő általános részét, mégis, mielőtt rövid visszapillantást vetnénk a Balatonvidéknek eddig tárgyalt eseményeire és mielőtt a munka különös részében áttérnénk a Balaton specziális történetének előadására, talán nem végzünk fölösleges munkát, ha röviden megemlékezünk még azokról a történetírókról, akiknek műveiben a XVI. században, a mohácsi vész előtt és után, II. Lajos uralkodása és közvetlenül a török hódoltság alatt a Balatonról, és annak vidékéről, egykorú feljegyzéseket találunk. Ludovicus Tubero, dalmácziai apát „Commentarium de temperibus suis“ (1490— 1522) czímű már fentebb idézett munkájában azt írja, hogy „Pannóniában van Peiso nevű tó, melyet a lakosok Balathonnak neveznek. Ez a Balathon -— így nevezvén az illyrek az örökké álló vizet — a magyar földön híres tó, melynek szélessége 70 stadium, hossza pedig 490 std.“1 Tubero adatai két érdekes szempontból érdemelnek méltánylást. Egyik a tó nevének magyarázása, a másik nagysága és egyéb természeti tulajdonsága. Az elsőről már fentebb bővebben szólottunk. Tuberóé az az elvitathatlan érdem, hogy felvilágosítást ad a tó újabb, jelenlegi nevének eredete felől. A magyar krónikások már Tubero előtt is jelenlegi nevén említették ugyan a tavat, egynek sem jutott azonban eszébe az utókort felvilágosítani arról: mi volt az oka annak, hogy az eddig csak Peiso, lacus Pelsois, lacus Pelsodis, majd Pelissa, sőt Bilisaseo néven ismeretes tó egyszerre más néven szerepel, olyan néven, melynek eredetéről egy szóval sem emlékeznek meg. Tubero a tó hosszát 490, szélességét 70 stádiumra becsüli. Egy stádiumot, azaz 125 római lépést 184‘96 m.-rel számítva/ Tubero adatai alapján a tó hossza 90'63 km., szélessége 12*95 km. Méretei tehát véletlenül elfogadhatók. A tó nagyságára vonatkozó adatait a következő kötetben, külön fejezetben használjuk fel s ehelyütt csak a tó és vidéke természeti tulajdonságait mondatjuk el Tuberóval, átadván neki a szót: 1 * 3 1 I. m. Lib. IV. § 5. „. . . Cum lacu Peisone, quem incolae Balathonem dicunt . .“ Est autem Balathon, ita aquam perpetuo stagnantem Illyrici vocant, nobilis in terra Hungarica lacus, cuius latitudo patet stadia LXX. longitudo verő CCCCXC. Hunc incolae, a Christi salutis humanae adventu, in agro Simigiensi erupisse, quorum opinione ipse haud facile accendo, praedicant. Nempe a Plinio in orbis terrarum descriptione, Peisonem, ni mendum sit in codice, vocari suspicor. Porro hic lacus magnitudine sua, et natura aquae, piscibus, quos suavissimi diversique ab aliis fert saporis, est memorabilis. Nam quum, quod in tota Hungária humoris est, per hyemem gelu astringatur, haec sola aqua raro admodum congelascens continuis ferme anni temporibus pisces subministrat . . .“ 3 Egy stádium = 125 római lépés = 600 láb = 184'96 m. 40 stadium = 1 földr. mérföld. 41 stadium = 1 osztr. mérföld. 11*
