A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. rész. A magyarok bejöveteléig - III. fejezet. Avar-frank korszak
76 A Balaton és vidéke a történeti korban. A negyedik csoportban 866 titán. Cella = Cilii, Alsó-Steyerben. Zdradach = Straden (Maria-Straden, Steyer, grazi ker). In Weride = Werd, Werdu, ma Wörth a Rába mellett, Steyer, (Muraköz). Ad Quartinaha = Rirchbach a Schwarzau patak mellett, Steyer (Schwarza, Steyer, grazi ker.).1 Ad Muzziliheschirichun — (Mutzenfeld, Steyer). Ad Ablanza = Ablancza, elpusztult birtok Vasban, (Aflenz, Steyer, marburgi ker.) Az első és második csoport helységeinek sora nyugatról keletre haladva, Steyer- országtól Baranyába, Pécsig nyúlik. A csoport első felében van: Bettobia, Pettau, második felében, mely túlnyomóan a Balaton vidékére jut, van : Quinque basilicae, Pécs. A harmadik csoport helységeinek sora viszont keletről nyugatra, a Balaton mellől Steyer felé halad. A csoport első felében van a herczegség szíve: Mosapurc, Zalavár, továbbá Ortahu és Weride, Orda és Szigliget. A negyedik csoport helységei már távol vannak a Balatontól. A herczegség nyugati, steyer határai között van közülök négy és egy: Ablanza, van csak a mai határos Vas megyében. Ebben a csoportban van a herczegség másik Weride-je, mely már Steyerben kereshető s nem lehet azonos a balatonmelléki harmadik csoport Weridejével. (Lásd ehhez a külön térképmellékletet). * * * A Salzburgi Névtelen feljegyzései a 873-ik évtől szólnak, a 879-ik évből azonban már akad egy birtokcseréről szóló olyan megerősítő okmány, amelyben a Balaton ismét más, még szokatlanabb és máshol nem is található néven szerepel. A birtokcsere Gundbato diakónusnak Arnulftól nyert Quartinaha-féle s a Bilisaseo (Balaton), Sala (Zala) és Veith folyó mellett fekvő birtokáról szól, melyet nevezett Ambrichio püspöknek a Rába mellett fekvő földjeivel cserélt el.1 2 Vannak, akik kétségbe vonják azt, hogy a Bilisaseo a Balaton tava lehessen. Ezek szerint a Bilisaseo nem más, mint a „Pillers-See“ és Quartinaha birtok a mai „Schwarza" Stiriában s pedig azért, mert különösnek találják, hogy bajor püspöknek Magyarországban, távol püspöki székhelyétől, lett volna birtoka. Gyenge érv, mert ha Privinának balatonmelléki birtokai egy éppen nem közelfekvő salzburgi érsek főhatósága, illetve egyházi hűbérébe kerülnek, nagyon erőltetett az elnevezések elmagyarázása, amikor a feljegyzésben említett folyók helyrajzi meghatározása is csak azt bizonyítja, hogy Bilisaseo a Dunántúl, csakis a Balaton lehet. 1 A későbbi Quartinesbach. 2 Fejér i. m. VII. I. 80—81. 11.: „Gundbato proprietatem süam iuxta Bilisaseo (Balaton) nec non tluuios Szalo et Velih (Szelih) cum terris Ambrichionis [Ambrichio, Embrichio vagy Emmerich regens- burgi püspök. Lásd : Annales sancti Emmerammi Ratisponensis minores. PERTZ-nél i. m. Tom. I. Script. I. —94. pag. : „858. (évről) Ambrichio ordinatur episcopus.“ Gams szerint (Series episcop. cath. 304. lapján) Embrichio (Emmerich) 864-ben választatott volna csak püspökké és meghalt 891 július 14-én.] Episcopi ad fluuium Raba cambiat.“ „. . . proprietatem süam quam habuit ad quartinaha iuxta Bilisaseo, ad sanctum Dei martyrem Emmerammum, domino suo Arnolfo, filio regali permittente, a quo jam in possessionem accepit ... id est ad fluuium Salam, quod Froperth iam olim habuit, et ad Velih, cete- risque omnibus mobilibus et immobilibus“. (Annamodi Lib. I ; Tradit. S. Emmeramensium cap. XXIII. pag. 217.)
