A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. rész. A magyarok bejöveteléig - III. fejezet. Avar-frank korszak
64 A Balaton és vidéke a történeti korban. értéktelen, használaton, illetve forgalmon kívül álló s csak díszül szolgált — római érmet talált, mellyel az avarok első nemzedéke temetkezhetett el, még nem czáfol- hatja meg az illető leletek, illetve a temetkezési hely avar eredetét; mert hiszen három századon át temetkezhettek e helyen. Ez időszaknak első évei csaknem belenyúlnak a longobardok uralmának utolsó éveibe, amely nép emlékeiül a kérdéses leleteket többen tartják. Ámde a longobardok Justinianus hívására csaknem másfél századdal (527) később jönnek Pannóniába, mint azok a leletek közt talált bizonyos római pénzek ide kerülhettek, így hát akkor a keszthely—dobogói sírmezőre az sem állhatna, hogy longobardoké.1 Egyébként pedig a fenéki és dobogói leletek annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy ezek csak egy és ugyanazon fejlettségi fokon álló néptől származhattak. Ezzel azonban nem állítjuk, hogy a fenéki, keszthelyi és dobogói sírmezők csak egy- s nem többféle néptörzs temetkezési helyei; mert Lipp és Török Aurél pontos vizsgálódásai folytán nyilvánvaló, hogy a kérdéses sírmezőkön három emberfajta különböztethető meg és pedig magas-, közép- és alacsonytermetű. Az arányos koponyájú, magastermetű nép, melynek tetemei gazdag sírokban mindhárom helyen vegyesen fordulnak elő, lehetett a gót vagy longobard ; a Keszthely városi sírmező alacsony termetű, rendkívül hosszú koponyájú népe lehetett a hun, ám a dobogói sírmezőnek középtermetű dolichokephal-, hosszúkás-, alacsony- és keskenyhomlokú, kajla lábakkal lóratermett népe,1 2 mely a kaukáz-mongol faj keveréke gyanánt ismeretes, bizonyára a hunnal rokon avar volt?3 * * * Ez időből a Balatonra vonatkozólag semminemű feljegyzést nem találunk, ami egyébként abban leli magyarázatát, hogy a római, illetve bizánczi írók — miután e vidéken császárjuk uralma véget ért — már nem érdeklődtek a hajdani Pannonia provinczia sorsa felől ; az egymást felváltó népáradatban pedig krónikás nem akadt. Csak a IX-ik század második felében (873) akad egy krónikás barát, aki Adalvinus salzburgi érseksége idejében, 70 évvel az avar birodalom bukása után, megírja a döntő harczok történetét úgy, hogy ebben a Balaton tavának is szerep jut. Ez a krónikás a karantánok megtéréséről megemlékező úgynevezett Anonymus Salis- burgensis, a salzburgi névtelen. Leírja pedig, hogy a hatalmas Karoling : Károly, az ellene fellázadt bajor (II.) Tassilo segélyére siető avarokat (788) három oldalról támadja meg (791)4 5 és a nyugati határról birodalmuk közepe felé szorítja. Nehány évvel utóbb (794) két sereget indít ellenük. De hadd beszéljen a névtelen író3 maga: 1 Megemlítendő, hogy a szeged-öthalmi és sövényházi, — a bezenyei (Mosony m.) és ordasi leletek, különösen a csatok és fibulák rajzai és vésetei rendkívül hasonlítanak a keszthely-dobogói leletekhez. (Hampel József i. m. : LXIX—LXXI, LXXIII—LXXIV., LXXVI-^LXXVIII., CLVI—CLX. 1 A városi és dobogói sírokban zablatöredék. Lipp i. m. 17. 1. 3 U. o. 12. 1. * Annales Colonienses. PtR i z-nél : Monumenta Germ. Tom. I. Script I. pag. 97: ,791. (év) Karolus rex Ungrorum regnum vastat.“ 5 De conversione Bagoariorum et Carantanorum libellus. (D. W. Wattenb^ch ph. Dr.) Pertz- nél : i. m. Tom. XIII. Scriptores. Tom XI. Pag. 1 — 15. és KoPiTAR-nál : Glagolita Closianus (1836-ban).
