A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. rész. A magyarok bejöveteléig - II. fejezet. Germán-hún korszak. Népvándorlás
öO A Balaton és vidéke a történeti korban. kében fekszenek, abban a sorrendben említvék, amelyben azok az Itinerariumokban, mint állomások, fel vannak tüntetve, az egyik provincziából folytatólag átmenve a másikba, az eredmény tehát az, hogy a szerző a provincziális felosztást nagyon tévesen végezte. Hogy többet ne mondjunk: szerinte a rpatria Valeria“ nemcsak a Duna mellett terült el Acunum (Acunum T. Pent.; Acumincum I. Ant. — Salankemen vagy Sarengrad)-tól Cardellaca (Gardellaca T. Petit. = Süttő)-ig, hanem magába- zárta a Száva-Dráva vízközi vidéknek jókora részét, egészen a mai Karinthiáig. Nem lehet kibontakozni e hibás felosztás-okozta zavarokból s ezt a körülményt éppen azért kellett megemlíteni, hogy lehetetlenné tegyük azt az álláspontot, amely szerint a kérdéses lacus Pelsois talán azért nem a mai Balaton, mert az nem a patria Valériáról szóló fejezetben van megemlítve. Utalva azokra, amiket Plinius és S. Aurelius Victor műveiről megemlékezvén a Balatonról mondottunk, állíthatjuk, hogy a Ravennai Névtelen lacus Pelsois tava sem a Fertő, hanem csak a Balaton. Mégis miért? Nézzük csak mit mond a feljegyzés? Nem azt-e, hogy a „lacus Pelsois“ Pannóniának legnagyobb tava? Vájjon ez a legnagyobb tó a Balatonnál felényivel kisebb Fertő legyen? Azt hisszük nem s pedig már azért sem, mert a szerző Pannóniának fertővidéki részéből egyetlen várost sem közöl. Az általa említett Arravona (Arrabone, T. Peut. ; I. Ant. = Körmend) és Savaria (Sabaria, I. Ant. ; Sabarié T. Peut. = Szombathely)-ban pedig alighanem jobban ismerték a minden időben tekintélyesebb Balatont, mint a távolabb fekvő jóval kisebb Fertőt. Aurelius Victor Pelsoja és Jornandes lacus Pelsodisa csak a Balaton lehet, nincs tehát ok arra, hogy nézetünket a Ravennai Névtelen lacus Pelsoisa felől megváltoztassuk akkor, amikor maga a szerző is többször hivatkozik művében JoRNANDES-re úgy, hogy nemcsak valószínű, hanem bizonyos is az, hogy ennek művét egész terjedelmében ismerte és abban a lacus Pelsodis-ról olvasott. Kétségkívül ugyanezt a lacus Pelsodist említi egy betű híján a Ravennai Névtelen is és megtoldja a tó egy tulajdonságának, a nagyságának megemlítésével, amelyről Jornandes megfeledkezett volt. A földleírók között tehát a Ravennai Névtelen az első, aki a Balatonról megemlékezik s már nem elégszik meg azzal, hogy egyszerűen csak nevét közölje, hanem feljegyzi róla legismertebb tulajdonságát, rendkívüli nagyságát is. * * * A népvándorlás korából nincs semmi biztos adatunk, mely a Balatonvidék kultúrájáról bár csak halovány képet is nyújtana s még akkor is igen óvatosan kell eljárnunk, amikor a vidék népvándorláskorabeli leleteinek származási minőségét meghatározzuk, mert ismételten abba a hibába esünk, hogy merészen ítélünk, amikor az egyes leleteket, ű. m. bronz és ezüst függőket, fibulákat, tűket, csörgőket, övdíszeket és üveggyöngyöket, zabla- és kengyeltöredékeket, zárakat, kard- és lándzsavégeket esetleg — akár más vidékek leleteivel történt összehasonlítás alapján is — egyik vagy másik nép hátragyott emlékeiül tekintjük, mert nehány lefolyt év alatt feltárt újabb emlékek önmaguk megdöntik a leghatározottabb kijelentéseket is. Ősi tumulusok és temetők nevezetes lelhelyeiként említhetők a tó körül : Felsőörs, Tihany, Zánka, Alsógulács, Szt.-Miklós, Visz, Zimánd, Kővágóörs, Zamárdi, Kőröshegy, Ádánd a Sió mellett.1 Römer : Result, généraux etc. 157, 159, 186, 187. pag.
