A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. rész. A magyarok bejöveteléig - I. fejezet. Őskor és római korszak
Őskor és római korszak. 49 ölték. A különböző keresztény tévtanok közt Arianus és Photius álapostolok hite is számos követőre talált. Galerius császárról szólván, említettük már a Balatonvidék kultúrája körül kifejtett tevékenységét. Ez a kulturális mozzanat azonban hihetőleg nem egyedüli a római uralom idejéből, hiszen megszégyenítő lenne a római műveltségre, ha azt hinnők, hogy a kelták sokkal nagyobb kultúrát hagytak volna örökségül, mint amennyit ők, a rómaiak, megtartani, sőt továbbfejleszteni képesek lettek volna. Ellenkezőleg, a római amellett, hogy átvette a meghódított népnek minden czélszerű kultúreszközét, bizonyos fejlettebb ízléssel, maradandóbb intézményekkel gazdagította azt. A római nem szerette a sört, nem termelt tehát árpát, hanem búzát és meghonosította Pannonia hegyeiben a szőlőművelést. A balatonmelléki hegyek, a Badacsony, már a rómaiak idejében bortermő vidékké váltak. Hogy a Balaton északi partja volt a népesebb kultúrterület, az abban leli magyarázatát, hogy a Galerius-féle lecsapolási kísérlet sem mutatott fel oly eredményt, melynek következtében a déli partot benépesíteni és mezei kultúra alá lehetett volna vonni. A tó déli és délnyugati partjain kevés római lelhelyet ismerünk. Fenék,1 Zalavár1 2 3 és Somogyvár1 feliratos kövein kívül a déli partok római emlékeiül egyéb alig van. A Balatonvidéken a kultúra a rómaiak alatt is csak a tó északi, északkeleti és nyugati partjain terjedt. Ott, hol gesztenyeerdőket találunk, mindenütt a római kultúra jeleit találjuk. Ezeken a partokon vonultak a római hadi utak, ezek a partok voltak megerősítve: Tricciana (Sió-Maros), Cimbriana (Veszprém és Szabadja- Szt.-Király közt?), Caesariana vagy Praetorium (Nagy-Vázsony) és Valcum vagy Valco (Fenék) castrumaival, mely táborvárak körül számos kisebb castellum (várna) emelkedett, mely épületek már a kelta favázas épületektől eltérően kőből vagy téglából voltak építve. Ezeket a helyeket kitűnő katonai utak kötik össze az északnak és délnek fekvő nevezetesebb góczpontokkal, ú. m. Carnuntum-, Sabaria-, Brigetio-, Aquincum-, Poetovio- és Sirmiummal. Ilyen castellum volt Sümegen, illetve a Sümeg és Csehi közt, a Marczal-ér szomszédságában, az úgynevezett berki malom mellett.4 5 * S a castellum felmért romjai5 azt igazolják, hogy castellum hibernum s legalább is 300 főből álló cohors lehetett őrizete.tí Ilyen, csakhogy méreteiben nagyobb, castellum volt Zalavárt, (Salla II), ilyen lehetett Keszthelyen is, hol nemcsak népvándorlás-korabeli emlékek, sírmezők, ékszerek és edények, hanem legiotéglák és római falmaradványok is találtattak.7 (4. és 5. ábra.) 1 Corp. Inscr. Lat. III. I. No. 4125 -4127. 3 U. o. No. 4148. 3 U. o. No. 4122. 4123. 4 Ádám Iván : Arch. Értesítő 1883. Sümeghi földalatti épületmaradványok. 5 Felmért négyzetalakú rom hossza 30'23 m. fi Bergier : De viis militaribus. Sect. 36. §. 8. 7 A grófi palota előtti téren, az úgynevezett toronydombon, még néhány évtized előtt ott állott az 1441-ben épült gótikus templomocska romja, melynek helyén római őrtorony volt, amit az alapépítés téglái bizonyítanak. Ezen dombtól keletnek, a cserszegi út mellett római temető nyomai találtattak ; urnasírok 2—-2 2 ni mélységben. (Lipp i. m. 4. 1.) A Balaton tudom, tanulmányozásának eredmények III. köt. I rész. 4, szak. 4
