A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. rész. A magyarok bejöveteléig - I. fejezet. Őskor és római korszak
A Balaton és vidéke a történeti korban. 46 hogy a Fenéktől légben, tehát egyenes irányban mért XXX MP távolság körülbelül 14 klm.-rel túlmegy Z.-Szt.-Gróton, legkevésbbé sem czáfolja meg állításunkat; mert nem szabad feledni, hogy az utat egyenes légi vonalban mértük, az útnak minden kanyarulata, kitérése nélkül. Már pedig, ha csak azt tesszük fel, hogy a római út a fentebb említett keszthely—z.-szt.-gróti megyei út helyén haladt, már is több kilométert illetve MP-t le kell számítanunk az út kanyarulataira. Viszont éppen ebből az okból nem vezethetett az út Kiskomáromból Z.-Szt.- Grótba ; mert e két helynek maga a légbeli távolsága is már XXX MP. Hol vannak még ezen kívül a Zala mocsarait kerülgető útkanyarulatok ? Az pedig szinte lehetetlen, hogy az út Kiskomáromtól a Zala balpartján vezetett volna Z.-Szt.-Grótig; mert már Zalavár alatt beleveszett volna a folyó mocsaraiba. Schön wisnér tanár szerint Valcum Nagykanizsa vidékén keresendő. Ez azért tarthatatlan, mert Nagykanizsa — Z.-Szt.-Grót légbeli távolsága is több mint 56 km. Többen állítják, hogy a Balaton partjain Fenékről Veszprémbe vivő római útban Fenék nem más, mint Mogetiana.1 Némileg kételkedünk, azonban, hogy ezzel a hittel az Itinerariumok alapján Szombathelyig (Sabaria) eljutottak volna, vagy viszont Sirmiumig visszamenet Valcumot és a többi állomásokat megtalálták volna. A gondolatban lehet hézag, de a természetben, a földrajzi tárgyak között, a térképen — nem. Aligha nem Bél Mátyás kiadatlanul maradt földrajzának az esztergomi érseki levéltárban őrzött kézirata után indulnak, melynek Zala megyéről szóló 68-ik lapján Bél azt mondja, hogy Fenékváron római erőd állott, melyet Mogentianának neveztek.1 2 Ismeretes, hogy a Nagy-Balaton legdélibb partján, azon a terjedelmes félszigeten, melyet a Nagy-Balaton a Kis-Balatonnal alkot, a fenéki híd közvetlen közelében s attól északra római erődítmény nyomai vannak. Az itt talált római feliratos kövek (3. ábra), fegyverek, pénzek, ékszerek stb. annak bizonyítékai, hogy a mai Fenék-puszta helyén több tornyos castrum állott, mely — figyelemmel arra a kedvező helyzetére, hogy nagyterjedelmű viz közvetlen közelében a vonuló katonáknak és colonistáknak számos szükségletét kielégíthette — a déli Pannóniát átszelő római utak egyik jelentős erődített pontja lehetett. Mint ilyen nevezetes castrumnakj őrségei voltak a zalavári és talán a keszthelyi váracskák. Romer Flóris részletes felméréseket végzett a fenéki castrum romjain.3 A felvetett kérdés elbírálásához teljesen elegendő tehát az, hogy Fenék vidékén római telep létezése állapíttassák meg. De nemcsak Fenéken, hanem a fenék-keszthely-z.-szt.-gróti útvonalnak több pontján számos római emlék, nevezetesen pedig temetkezési helyek, tumulusok vannak, melyek között nagy figyelmet érdemelnek a Lipp által kiásatott keszthelyi római sírok. Ilyenek Kiskomáromban, illetve a Zala völgyében nem találhatók. 1 1. Dr. Lipp Vilmos: A keszthelyi sírmezők. Budapest, 1884. 3. 1. Jegyz. alatt. — 2. Mommsen: C. I. L. III. 3267. 10243. 11043. — 3. A magyar nemzet története. I. k. CLXXXIV. 1. 2 „Ultra arcem Szeg-ligeth loco ad lacum depresso, et plano rudera visuntur, Castri cujusdam Hungari vocant Fenékvár, quod fundum significat.... possibile Mogetianam heic stetisse.“ — Ugyancsak Bél: Compendium Hung. Geogr. ad exemplar notitiae Hung, novae Historico-Geographicae. Posonii, 1753. czímű művében: Pars II. §. IV. 6. alatt már megemlíti, hogy Fenékváron fómai colonia romjai láthatók, de itt még nem beszél arról hogy Fenék Mogentianával azonos. („Fenékvár, ultra Szeg- ligetum, depresso loco. Visuntur, hic quoque, rudera laxae Romanorum coloniae“.) 3 Römer Flóris : Pannonia területén Magyarországban fennmaradt nehány római várnáról. Arch. Közlemények III. II. 1862. évf. 37—53. 11.
