A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. rész. A magyarok bejöveteléig - I. fejezet. Őskor és római korszak
Őskor és római korszak. 31 mint a Fertő s ugyanebben a véleményben van két századdal utána Cellarius (Keller, Kellermeister), Kristóf,1 a halli egyetem tudós professzora és a jezsuita Hübner1 2 3 is. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a Plinius Peiso lacus-a A4annert szerint helyesebben Peiso lacus — Aurelius Victor Peiso-jával együtt a mai Balaton, érdekes volna tudni: mily bizonyítékokat hozott volna fel az általunk Fertőre alkalmazott Peiso nevet illetőleg a mellett, hogy ez a Peiso névvel együtt csak a Balatont illetheti ? Meddő iparkodás a Peiso lacusból is Pelso-t csinálni ; mert az az egyetlen betűkülömbség nem foszthatja meg Plinius feljegyzéseit azoktól a különleges adatoktól, melyek kizárólag csak a Fertőre illenek, s nem adhat Aur. Victor adatainak oly magyarázatot, mely másra, mint a Balatonra lenne alkalmazható. Mondjuk, — nincs kizárva a lehetőség, - hogy a két idegen hangzású és eredetű nevet úgy a történetírók, mint maguk a rómaiak is felcserélgették, ámde ha már mindkét tavat több századon át egy és ugyanazon lacus Peiso néven nevezték azokat egymástól valamely módon aligha meg nem különböztették volna. De az olynemű megkülönböztetések, mint : Peiso superior és Pelissa inferior (Sprunnernél) avagy Peiso superior és Peiso, illetve Peiso inferior/5 csak egy tudós fantáziájának szüleményei lehetnek. Hiszen a Pelissa névre legelőször csak a IX-ik századbeli salzburgi névtelen író művében akadunk. A fentebbiektől eltekintve — melyek Plinius lacus Peiso-jának a Fertő tavára alkalmazhatóságát igazolják — az a nézet, hogy a Peiso csak a Balaton lehet s nem a későbbi időkben keletkezett Fertő,4 már csak azért sem állhatja meg helyét; mert hiszen a Fertő tavának a történelem előtti korból felfedezett czölöpépítményei, amik a Balatonban nincsenek, eléggé ismeretesek s elég bizonyítékot nyújtanak arra, hogy a Fertő — ha mindjárt nem is régibb eredetű a Balatonnál — úgy véle legalább is egykorú. Sok — és pedig egészben véve meddő — vita tárgyát képezte már az a kérdés eldöntése, hogy milyen eredetű a „Peiso“ elnevezés? Latin semmiesetre sem ; mert a „ pellis “-nek „pel“ szótörzse, mely a pelso-ban feltalálható, éppenséggel nem magyarázhatná meg azt a körülményt, hogy miféle összefüggésben van a tó, illetve a Balaton a szőrmét, illetve gereznát jelentő pellisszel. EGLi-nél,5 földrajzi helynevei közt találtam egy hasonló szót : Pelodes, görögül ÜTrjXiùSrjç-t, ami mocsaras vidéket jelent. Csak megemlítem, de nem akarok az etymolo- gizálás veszedelmes játékába fogni. Másik kérdés az : vájjon lehet-e a Pelsot szláv eredetűnek tartani ? Számos író nagyon hajlandó arra, hogy minden szóba szláv eredetet magyarázzon s ezzel mintegy dokumentálja azt, hogy a szláv népcsaládok területben, nyelvben mily hódításokat tettek. 1 Notitia orbis antiqui, sive Geographia plenior. Christoforus Cellarius. Lipsiae. (1701. és 1735. kiad.) Tom. I. Lib. II. cap. VUI. „Lacus Peiso, Peiso, Pelsodis“. 1 Geographica globi terraque Synopsis. Kassoviae, Typ. Acad. soc. Jesu 1754. Pars II. cap. 1. pag. 222. „Nesider cum lacu Fertő (multi Peisonem seu Pelsonem compellant)“. 3 Kenner: Berichte und Mitteil, des Alterth.-Ver. zu Wien. Tom. XI. 1870. pag. 104. 4 Mannert : Geographie der Griechen und Römer, III. 684. — Miklosics : Denkschriften d. k. Akad. d. Wiss. XXI. 46. stb. s Egli: Nomina Geographica. Pag. 437. („Pelodes griech. n“vjXcóő-)rjç = Schlammgegend a) kôkoç = moorbusen ein golf im persischem meer, bei Susiana.“)
