A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. rész. A magyarok bejöveteléig - I. fejezet. Őskor és római korszak

Őskor és római korszak. 29

Már maga az a nevezetes esemény is. amely Attr. Victor megemlékezésének okul szolgált: a tó vizének lecsapolása, illetve a vadvizek elvezetése s a mocsaras, nádas zsombikok kiszárítása, még a jelenben is több bizonyítékot nyújt arra, hogy a Felső nem lehet más, mint a Balaton. S pedig már azért sem, mert a lapályos vidéken fekvő sekélyebb Fertőt- nem is valami tetemes vízleeresztés feltűnően leapasztotta, kiszárította volna, holott ez a Balatonnál, melynek a Fertőnél sokkal meredekebb mederfalait északról hegyek alkotják s melynek így mélysége is nagyobb, csak azt czélozta, hogy Galerius a nyugati, déli és délkeleti partokon művelés alá vonható és hadiút építésére is alkalmas vadvízmentes vidéket nyerjen. Mert legkevésbé sem lehetett s nem is volt czéljuk a rómaiaknak az, hogy egy hadászatilag és kultúrális tekintetekből is fontos belvizet oly mértékben lecsapoljanak, hogy használhatatlan mocsaras tófeneket, felesleges üres medret nyerjenek.

Galerius ezzel a technikai műveletével nem is akarhatott tehát egyéb eredményt elérni, mint hogy a vadvizeket apassza, a Dunába levezesse, különösen pedig, hogy a déli part vízrendszerét szabályozván, a déli parton alkalmas erődítményeket emeljen. Ez azonban, valamint még teljesen most, a legújabb szabályozás után sem sikerült, úgy neki sem sikerült. A lecsapolás után a Balaton, illetve a Pelso meden- czéjének víztartalma alatta sem igen különbözött a jelenlegitől, az örökké mocsaras déli parton pedig római hadiút sohasem készülhetett.

A Sió-csatornának 1811-ben történt újabb kiásása alkalmával kitűnt, hogy a teljesen beiszaposodott csatorna már előbbi századok műve. Nem valószínűtlen, hogy Galerius is e helyen, nevezetesen Siófoknál végeztette a tó lecsapolását s levezető folyó gyanánt szintén a mai Sárvizet használta fel.

Nincsenek ugyan hiteles, megczáfolhatatlan adataink, de nagyon valószínű, hogy az új csatorna védelmére — annak partjain — az Antoninus idejében már fennálló Tricciana1 (Sió-Maros) és Vallis Cariniana'* 1 * 3 (M.-Komárom) és Gurtiana3 (Város-Hídvég) helységeket a mitrovicza—petronelli (sirmium-carnuntumi) illetve a pécs-budai vagy szőnyi, a Balaton déli öblében pedig Valcumot vagy Valco-t4 (Fenék) a mitrovicza — pécs — trienti útvonalban megerősítette s katonasággal rakta meg.

Egész irodalom keletkezett a felett : vájjon a Plinius Peisójában és Aur. Victor Pelsójában a Fertőt, illetve a Balatont, vagy kölcsönösen mindkettőt kell-e keresnünk.

Lazius5 * 7 történelmében a XVI-ik, Ortelius 6 és Mercator 7 térképein a XVI—

constituae, commentariorum. Libri duodecim. Francofurti, 1598. Lib. XII; Sectio III; cap. 7; pag. 973. „Pisonium (Hung. Pansonum) a lacu Peisone.“

1 Itinerarium Antonini / Iter a Sirmio Carnunto.

s U. o : A Sopianis Acinco MP. CXXXIV. Reichard szerint Mezőkomárom, ugyanegy Gurtiá- nával. „Orbis terrarum antiquus etc. Auctore Christiano Theophilo Reichardo. Norimbergae, 1824.“

! U. o. Iter a Sopianis Bregetione MP. C.

4 U. o. Iter de Pannoniis in Gallias per mediterranea loca Id est a Sirmio per Sopianas Treveros usque. Wesselingius szerint : Voltz. Mommsen szerint a Zala torkolatához közel nem Valeo, hanem Mogetiana feküdt. Corp. Iser. Lat. T. III. I. p. 523.

5 I. m : Lib. XII. Sect. III. cap. VII. pag. 973.

h Ortelius (Oertl) flamand földrajzi tudós, II. Fülöp kozmografusa (1527—98) térképén : Theatrum oder Schaubuch des Erdkreis. Ábr. Ortelius. Antorff, 1580. IV. rész, Pannoniae et Illirici veteris tabula.

7 Germaniae tabulae geographicae. Per Gerardum Mercatorem Illustriss. Ducis Juliae Cliuiae ete. Cosmographum Duysburgi editae 1589. Indexben: „Peiso, Fertew, Newsidlersee.“ 41. 47.