A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. Általános rész. Bevezetés
I. ÁLTALÁNOS RÉSZ BEVEZETÉS. A Balaton nemcsak a legújabb kor költőinek és íróinak kedves tárgya, foglalkoztak már vele a legrégibb hazai és külföldi krónikások, földleírók és térképrajzolók is. Sőt még azok a krónikások is, akik a Balatont véletlenségből, felületességből vagy tudatlanságból műveikben névleg meg nem is említik — még ezek is megemlékeznek vidékéről, a Dunántúlnak arról a részéről, mely közel két évezreden át volt az átvonuló harczias népeknek hosszabb-rövidebb ideig szállóhelye; mely számtalanszor cserélt lakót és urat, s melynek földjét minduntalan új hazáért küzdő népek öntözték vérükkel termékennyé. A Balaton, a Dunántúlnak majdnem kellő közepén terülvén el, a jelenlegi Magyarországnak az a része alkotja keretét, melyet a magyarok bejöveteléig, sőt a történetírók még ezután is jó ideig Pannóniának neveztek. E terület története össze van forrva a Balatonéval s nem idézhető egyetlen vonatkozó adat sem, amíg Pannonia történetét nem ismerjük. A tónak feltűnő nagysága, természeti tulajdonságai és különös jelenségei annyira ismertek voltak már az ókori, de még inkább a középkori történet- és földleírók előtt is, hogy az utóbbi korszaknak csak elenyészően csekély számú írója hagyta megemlítés nélkül Pannóniának e nevezetes tavát. Mindazok, akik Pannóniáról írva vagy rajzolva nevezetes vizeit felsorolják, ki nem felejthették ezt a, helyzeténél fogva hadászatilag is nagyjelentőségű tavat, melyhez annyi történelmi esemény fűződött. Minthogy pedig a történet- és krónikaírás, de sőt a földleírás is jóval megelőzte még a XV. és XVI-ik században is gyermekkorát élő térképrajzolást, a tóra vonatkozó első adatok első sorban a történet- és krónikaíróknál keresendők. Igaz ugyan, hogy a Pannóniáról megemlékező első nevezetesebb római írók, mint Plinius és Septimus Aurelius Victor feljegyzései még minden kétséget kizáróan nem vonatkoztathatók a Balatonra, de mivel Pannóniában nevezetesebb és nagyobb tavak a Balatonnál és a Fertőnél nincsenek és nem is voltak, legalább kritikai szempontból elbírálás alá vehető az a kérdés, vájjon e két tó közül melyikre vonatkoztathatók a műveikben olvasható adatok; melyik tónak létezéséről lehetett biztos tudomásuk, s melyiket szerepeltetik műveikben Pannonia tekintélyes tavául? Már a Kr. u. Ví-ik, de még inkább a IX-ik századbeli íróknál s azóta következetesen az tapasztalható, hogy a Balatonról szóló megemlékezéseiknek bizonyos helyi érdekű háttere van. Nevezetesen, hogy a tavat mindig csak a partjain fekvő bizonyos vidékekkel, illetve helységekkel, mint pl. : Zalavárral együtt említik s csak
