A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Bevezetés
A Balaton környékének archaeologiája. XV domborképes ólomtáblát is (159. 1.). Győrött az ottani benczés főgymnasium régiségtára részére a kilitii bronzlelet nagyobbik részét (5. 1.) Börzsönyi Arnold szerezte meg, a kinek Balatonberényben is voltak összeköttetései, a melyeknek hasznát vette a régészet (34. 1.). Azonkívül Zalavár mellett az lí. n. Bükkösszigeten ásatott és az ott talált római kőfeliratot az Archaeologiai Értesítő XXVIII. (1908) évfolyamában kiadta. Pápára legújabban Gyulai!rátótról került egy kis bronzlelet (192. I.), melyet Borsos István írt le röviden az Archaeologiai Értesítő XXXII. (1912) évfolyamában. A debreczeni kollégium őrzi a tótvázsonyi katonai diplomát (162. 1.), a másikat, az ösküit a bécsi udvari múzeum (196. 1.). A sok magyarországi lelet között egy szép bronzleletet találtam Berlinben, melyet a Museum für Völkerkunde vétel útján szerzett és állítólag Lengyeltótiból származik (24. 1.). Még a legtöbbet a balatonvidéki leletekből is természetesen a Magyar Nemzeti Múzeum mutathatja fel, a hol a legrégibb leleteket találjuk ; ezek Kékkútról két sírkő (137. 138. 11.), melyek közül az egyiket Hampel József „A Nemzeti Múzeum legrégibb pannoniai sírtáblái“ között (19. t. 26) publikált és Lesenczetomajról egy oltárkő (120. 1.). A harmadik sírkő Kékkútról későbben járult hozzá (138. 1 ). Hasonlóképpen már a későbbi időből való szerzemények : a jabapusztai feliratos oltárkő (11. 1.), 1882-ből Felsődörgicséről két figurális kődúcz (153. 1), melyeket először Ziehen Gyula leírt az Archaeologiai Értesítő XVII. (1897) évfolyamában és egy domborképes sírtábla (153. 1.), mely HAMPELnek a Budapest Régiségei IV. (1892) kötetében megjelent leírásából lett ismeretes. 1891-ben megszerezte Récsey Viktor a két káptalantóti oltárkövet (130. 1.), a vászolyi feliratos kőtöredéket (156. 1.), Balaton- szőllősről pedig egy feliratos (157. 1.) és egy figurális kődarabot (158. 1.). Ugyancsak Felsődörgicséről való még három római kőemlék (154. 1.), melyeket 1901-ben a közbenjárásomra kapott meg a Nemzeti Múzeum épp úgy, mint a balatonarácsi sírtáblát (171. 1.), melyet Hampel az Archaeologiai Értesítő XXVII. (1907) évfolyamában publikált. Akkor ajándékozta Lóczy Lajos a balatonhenyei kőszobrot is (149. 1.). Őskori leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban: 1877-ből Kéthelyről aranyláncz, Zalavár vidékéről (43. 1.) és Keszthelyről (87. 1.) • kőszerszámok, melyek 1882-ben Ebenhoch gyűjteményéből származnak, Keszthelyről azok a bronzleletek (88. 1.), melyeket 1885-ben a legelődülői kőkamrasírban találtak és Hampel „A Bronzkor Emlékei Magyarhonban “ czímű munkája II. kötetében ismertetett, a hol a kőkamrasír rajzát is közli. Ez a lelet és valószínűleg a szomszédos sömögyei dűlőben felfedezett tumulusok a bronzleleteikkel még a bronzkor első idejéből származnak (88. 1.). Továbbá 1889-ből Veszprémből mészbetétes edények (188. 1.), melyeket Hampel a Bronzkor Emlékei Magyarhonban Hl. kötetében bemutat, 1896-ból Felsőörsről kagylógyöngyök (182. 1.) és 1898-ból a Tatárvárról neolithleletek és egy bronzlelet (28. 1), melynek leírását az Archaeologiai Értesítő XVIII. (1898) kötete közli. A római kort képviselik mindenekelőtt a következő sírleletek: a szántódi (13.1.), a gyenesdiási (107. 1.), a falufüredi (169. 1.) és a kőkoporsódombi (174. 1.). Telephelyekről valók a ságvári terrasigillatatöredékek (10. 1.), a fonyódi régiségek (28. 1.) és a badacsonyszőllőhegyi téglák (126. 1.). Szórványos leletek : Balatonszentgyörgyről bronzok (39. 1.), Nemestördemiczről egy szép Abundantia-szobrocska bronzból (125. 1.), Paloznakról egy kazetta bronzlemezei (178. 1.), melyeknek figurális ábrázolásaival Supka Géza az Archaeologiai Értesítő XXXIV. (1914) évfolyamában foglalkozott behatóbban. Részben idetartoznak még a siófoki magas partból származó leletek is, a melyeket a Nemzeti Múzeum Lóczy LAJosnak köszönhet.
