A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Bevezetés
A Balaton kornyékének archaeologiâja. XIII (191. 1.) és Veszprémből (188. 1.) mészbetétes edényeket, Gamászapusztáról több agyagedényt, melyek egy bronzkori urnatemetőből származnak (206. 1.), Felsőörsről pedig kő- és kagylógyöngyöket (182. 1.), továbbá a Zamárdi mellett emelkedő Kőheg}^ oldalán talált kelta sírleletet, a melyben a két domború vaslemez nem fogantyúk, mint zárójelben megjegyeztem, hanem inkább paizsdudorok voltak, a melyekről a szárnyak letörtek (13. 1.), aztán ott találtam a római korból a szántódi sírleletből származó agyagkorsót (13. 1.), egy hozzá hasonlót Tótvázsonyból (163. 1.), végre egy pár leletet a Rátót mellett fekvő Pogánytelekről (192.1.), a hol a veszprémvármegyei múzeum később, az 1903. és 1904. években az első nagyobb ásatást rendezte. Rhe Gyula volt vele megbízva és ő is írta le azokkal a kutatásokkal együtt, melyeket más helyeken végzett. Ezért „Ős- és ókori nyomok Veszprém körül“ a czíme dolgozatának, mely mint a Balatoni Bizottság kiadványa 1906-ban jelent meg. Először szól benne az őskori leletekről, de új csak a veszprémvárosi Papvásártéren talált bronzkori temető, a hol ő maga több urnasírt kiásott (189. 1.). A római lelőhelyek közül a legterjedelmesebben természetesen a pogánytelki épületmaradványokat és odavaló leleteket ismerteti (192. 1.) A mint dolgozata 18. lapján kimutatja, a telep mögött még ma is hosszú darabon kelet-nyugati irányban egy római út nyomai láthatók, a mely utat részben ma is használják Ezen kívül arra kellett mennie az Itinerariumból ismert azon útvonalnak, mely Sopianaeből - Pécs) a Balaton keleti oldalán Arrabonába (Győr) vezetett, sőt, mint Rhé hiszi, ott feküdt az Itinerarium Cimbriana nevű állomása. A további három római telepet, melyeket még megvizsgált Baláczán, Romkútnál (183. 1.) és Öskü mögött (197. 1.) szintén olyan fontos helyeknek gondolja, hogy ezeket meg nem kerülhette el az Itinerariumnak az a másik útvonala, a mely Savariát (Szombathely) Mogentianán át Aquincuminál (Óbuda) összekötötte. Az Itinerarium ezen két útja Rhé térképén Sólynál metszi egymást. Baláczáról akkor még csak az első leletek voltak ismeretesek, szebbnél szebb falfestmény töredékek (186. 1.), a melyeket egy színes táblán be is mutat. Érthető, ha ezek a veszprémi múzeumot arra indították, hogy Pogánytelek után Baláczán rendezzen ásatásokat, a melyek aztán több ízben, az 1906. 1907. és 1909. években ugyancsak Rhé Gyula felügyelete alatt folytak (185. 1.). Egy nagyobb kiterjedésű villatelep került napfényre és mozaikok, a metyek miatt a veszprémvármegyei múzeumot méltán irigyelni lehet. Rhé most már egy nagyobb munkát írhatott „Balácza“ czímen, annál inkább, mert az mint báró Hornig Károly püspök kiadása jelent meg 1912-ben a magyar orvosok és természetvizsgálók 1912 augusztus 25—29. Veszprémben tartandó XXXVI. országos vándorgyűlése tiszteletére. A hozzácsatolt nyolcz színes tábla Rhé sikerült másolataiban mutatja be a falfestményeket és az egyik mozaikot. Azt a domborműves bronzlemezekkel borított kazettát, a melyet a veszprémi múzeum egy királyistváni római sírból kapott (198. 1.), szintén Rhé publikálta a Múzeumi és Könyvtári Értesítő I. (1907) évfolyamában. A veszprémi múzeumban vannak még a Balaton vidékéről más érdekes leletek, mint a Geleméripusztáról egy római feliratos kő (195. 1.), a Balatonfőkajár határában fekvő Sólápa nevű dűlőről egy Dianát ábrázoló kőrelief (205. 1.), a peremártoni Ujmajorból római sírokból származó régiségek (203.1), Lovas határából (178. 1.), a veszprémi Jeruzsálemhegyről (190. 1.) és Bántapuszta közeléből (197. 1.) népvándorláskori sírmellékletek, a Sáripusztáról avarsírból aranytárgyak (203. 1.), de ezeket a Kilitiből származó bronzlelet azon részén kívül, melyet még Kilitiben láthattam
