A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Bevezetés
ÍV A Balaton környékének archaeologiája. munkája. Az úttörő Römer Flóris volt, a kinél az emlékek helyszíni felkeresésében máig sem tett többet senki más. Érdekelte minden és figyelme a római régiségek mellett kiterjedt a praehistorikus tárgyakra is. Felkereste Magyarország legtöbb vidékét, de a hová szíve is legjobban vonzotta, a hol archaeologiai barangolásait kezdte, a Dunántúlnak éppen balatonvidéki része volt s különösen Zala megye. Mindent, a mit látott vagy hallott, följegyzett és jegyzőkönyvei azután is, hogy belőlük nagyon sokat publikált, az adatok kimeríthetetlen tárháza maradt. Éppen a jelen munka mutatja talán legjobban, hogy milyen sokszor már csak ezekből a jegyzőkönyvekből veszünk régiségekről tudomást, vagy nyerünk útbaigazítást olyan helyekre nézve, a hol a régi idők nyomai találhatók. Ilyen adatokat bőven tartalmaznak különösen az 1. 3. 6. és 38. számú jegyzőkönyvek. A javát azonban mindenesetre már maga Römer publikálta. Még 1860 ban megjelent a Bakonyról szóló első önálló műve, a melyben alkalomszerűleg több becses régészeti leletről emlékezik meg. Összesen nyolcz helyen a következőkről : két felsődörgicsei római kőről (153. 1.), a falufüredi hypocaustumról (168. 1.), a paloznaki római kövekről (176. 1.), a Lovas melletti káptalani malomnál látott római épületnyomokról (177. 1.), a szobahelyi római kőmaradványokról (183. 1.), egy Ösküről való római feliratról (197. 1.) és a szomszédos bántai halmok római edénytöredékeiről (197. 1), végül a Sáripuszta római régiségeiről (200. 1.). Szakszerűbbek az Archaeologiai Közleményekbe írt közlései, a melyek egyszersmind hivatva vannak, hogy Magyarország régi emlékeinek folytatólagos repertóriumát nyújtsák. Ezek között a Balaton vidékéről a legtöbb mindjárt a Közlemények első köteteiben jelent meg, főleg a III. kötetben, mely 1863-ban látott napvilágot. Ebben a kötetben Römer több olyan római feliratot is közölt, melyeket ő adott ki először, mint a kékkúti SziGETHi-féle (138. 1.) és egy másik kékkúti sírkövet (141. h), az ecsérit (142. 1.), a szentbékállai felirattöredékeket (147. 1.), a zánkait (151. 1.) és a XI. (1877) kötetben a ságvári csonka sírfeliratot (11. 1). Ezek közül nem egy azóta elveszett. Külön megemlítendő ezen kötet egyik nagyobb dolgozata, melyben Römer „Pannonia területén Magyarországban fennmaradt néhány római várnáról“ értekezik és ezek között ismerteti a fenéki tábort, melyről az első alaprajzot itt kapjuk. A Közlemények későbbi köteteiben már csak elvétve jelent meg valami, a mi a Balaton vidékére vonatkozik és épp oly keveset találunk tőle az Archaeologiai Értesítőben. Romer figyelme mindinkább kiterjedt egész Magyarország régészeti emlékeire. Még az 1866-ban megjelent Műrégészeti Kalauz I. kötetében „Őskori műrégészet“ czímen összeállította megyénként a lelőhelyeket, melyeket a szerint csoportosít, hogy kőkoriak, bronzkoriak, vaskoriak, vagy a római korszakból valók. Mindegyikhez az irodalmat közli, így a Cimeliothecából, a Nemzeti Múzeumnak 1802-ben megjelent katalógusából idézi a ságvári női fejet (Ciiil. 131. 1.) és a Szamárdin talált szobrocskát (Cim. 128. 1.). A külföldi irodalomra kétszer hivatkozik : a szalavári emlékeknél a Mitth. der k. k. Central-Commission I. kötetére (15 1.) és az Archiv XV. kötetére (311. 1.), a csopaki cakiariumnál ugyancsak az Archiv XXXIII. kötetére. Későbbi stúdiumai és különösen az 1876-ban Budapesten megtartott VUI. nemzetközi ősrégészeti és embertani congressus előmunkálatai Magyarország más részein mozogtak és az azok eredményeit összefoglaló nagy munkájában (Resultats generaux du mouvement archéologique en Hongrie. Budapest 1879.) a Balaton vidékéről már csak a tátikai halmok térrajzát (113. 1.) találjuk. Römer archaeologiai munkássága vidékünket illetőleg
