A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
192 A Balaton környékének a, rc ha e o log iája. köröcske egészíti ki a díszítést. A negyedik edényke (4) végre gömbalakú csésze és mindössze 9 cm. magas. Felső részén a szemközti oldalokon egy-egy bütyök áll ki. Széles szájnyílása körül két párhuzamosan benyomott zegzugvonal fogja körül s a felsőből mindkét oldalon egy pontozott vonal megy lefelé, melynek végei háromszögben elhelyezett, három köröcskébó'l állanak. A fogantyúk két felén is van egymás alatt két köröcske s ezeknek a közepén, épp úgy mint a többinél, pontocska áll. Ez az urnatemető, mint Rhé írja, az angolkert nyugoti domboldalán feküdt, tőle 300 lépésre, erősen hamuval vegyes talajban. Itt azonban Rhe még egy érdekes leletre lett figyelmes, mely egy nagy öblös edényből állott s abban nehány gondos kidolgozású apró edény volt, de a csontok minden nyoma hiányzott, Jutáshoz közel Laczkó még a következő római leihelyeket ismeri (Balácza 19. 1): 1. a jutas—márkói-út mellett, pontosabban ott, a hol ez az út a jutási gazdasághoz tartozó Békatavi dűlőt éri. A nyomok (kő- és tégladarabok) egy forrásos mélyedés körül mutatkoznak, a hol a szántás alatt (állítólag) alapfalak is feküsznek; 2. innen még odább EKK-nek, magánál Jutaspusztánál, az ú. n. Pusztatoronynyal szemközt eső dűlőben vannak régi épületalapok és a felszínen fekvő gyér törmelékben római tetőcserép- és edénytöredékek találhatók ; 3. ott is, a hol a Békatavi dűlő vízlevezetőcsatornája a Székesfehérvár—czeldömölki vasúti vonalon túl, a puszta háta mögött egy bozótos területhez kanyarodik, ezen bozót között a felszín alatt szintén akadunk nagyobb építkezés nyomaira, köztük egy félköralakú falra, a melyet a nép Kerektónak hí. Gyulatirátót határában 1911. év nyarán egy őskori bronzlelet került elő, melyet Borsos István az Arch. Értesítő XXXII (1912) 192. lapján ismertet. A leihelyet közelebbről nem jelöli meg, csak azt olvassuk, hogy szántásközben akadt a találó egy nagyobbfajta cserépedényre és mivel az összetört, csupán a benne volt bronztárgyakat szedte össze és a 15 ép darabot a pápai reform, főiskola régiségtárának ajándékozta. Ezek között van, mint Borsos leírja, két egészen egyforma karperecz : nyitott végű, igen vastag és tömör példányok, külsejük gazdagon el van látva bevésett vonaldíszítéssel. A harmadik karperecz keskeny, nyitott végű és sima. Legtöbb a karika : egy nyitott végű és eléggé vastag, ellenben a többi kilencz zárt és csaknem teljesen egyforma. A hátralévő két darab : egy kis, harangalakú csüngődísz és egy ellapított esetlen állatalak. Gyulafirátóttól nyugotra, nem egészen 1 kilométeres távolságra fekszik a Pogány teleknek nevezett hely, hol azok a római ásatások történtek, a melyeket Rhé Gyula, mint a ki a Veszprém- megyei Múzeum megbízásából az ásatásokat vezette, már leírt «Ős- és ókori nyomok Veszprém körül» 1906-ban megjelen művében. E helyről a veszprémi gymnasiumnak még ezen ásatások előtti időből ajándékozott Patzl Jenő káptalani uradalmi főerdész egy bronzmécset (224. ábra), egy bronzfüggőónt (225. ábra) és egy párkányos tégladarabot. Akkor is, mikor 1900-ban együtt jártunk a helyszínén, '224. ábra. Római bronzmécs Rátótról. 225. ábra. Római függőón Rátótról,
