A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének arclmeologiúja. 187 Veszprém kedvezőtlen fekvését talán csak az magyarázza meg, hogy ősrégi múltja van, melyhez az utódok mindig dicséretre méltó módon ragaszkodtak. A legrégibb püspöksége van Magyarországon, abból az időből, a mikor a püspöki székhely vár volt s ahhoz megfelelőbb helyet nem találhattak a veszprémi várhegynél. Ezért telepedtek le már itt az őskorban az emberek, de a rómaiak elkerülték még a környékét is, minthogy nekik nyílt hely kellett nemcsak táborhelyeik, hanem telepeik számára. Nem is került elő Veszprémben a földből római lelet. Talán a legrégibb őskori leihelyre a szentbenedekhegyi ásatásnál akadtak, melyről Rhé «Ős- és ókori nyomok Veszprém körül» (A Balaton tud. tanúim, eredményei III. köt.-ben) czímű munkájában a 3. lapon megjegyzi, hogy az egykori konyhahulladckban a Bakony vadjainak és a Balaton halainak csontjait egybekeveredve találták és a hol egy typikus kvarcznucleus és nehány kovaszilánk is akadt, «a mi a kőkori életre vall». 220. ábra. Őskori agyagedények Veszprémből. Épúgy lakott helynek kellett már a kőkorban lenni a Várhegy tetejének, a hol, mint Rhé imént idézett művének 6. lapján említi, a törvényszéki épület újjáépítésénél találtak is számos őskori cserepet. Veszprém más pontjain a régibb leletekhez tartozik az a két őskori edény, melyeket a zsinagóga udvarán csatornázás alkalmával találtak és Véghelyi Dezső gyűjteményébe kerültek Az egyik (220. ábra 2) egy 12 és fél cm. magas fazék, mely kézzel íormált, durva mű, szürke simított felülettel. Széles, tölcséralakú szája alatt a hasán négy vízszintesen átfúrt füllel van ellátva. A másik edény (1) egy kis füles bögre, nem egészen 8 cm. magas, nyakán és kidomborodó hasán pontozott vonalú ékítménynyel, mely áll a nyak tövéből fölfelé és lefelé szétágazó sugarakból, melyek végét egy-egy nagyobb köröcske jelzi s ezek között ugyanilyen pontokból összetett csillagokból, összesen négyből. A felülete sima és sötétszürke színű, a benyomott díszítmények fehér krétaanyaggal voltak kitöltve. 1889-ben, mint Récsey írja (Balatonvidéki régészeti kutatásaim 5 1), Veszprémben egy sziklának szétrepesztésekor hamuval telt nagy urnában, mely eltörött, játékszernek készült kis edénykék kerültek elő, melyek egy része a Nemzeti Múzeumba került, másik része a tihanyi apátság múzeumába. A Nemzeti Múzeum 1890-iki Régiségtári Naplójában 135. szám alatt csakugyan be van írva — mint
