A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek

176 A Balaton környékének archaeologiâja. mindössze nagyobb terméskó'darabokat láttam heverni, melyeken némi vakolat­nyomok látszanak s így falakból valók lehetnek, de összefüggő falta a vasútépítő munkások, mint nekem mondták, nem akadtak. Paloznak határában, az ú. n. Malomháton, a malomtól délkeletre fekvő dombon, nemkülön­ben az úton túl emelkedő magaslaton, körülbelül öt hold területen apró római tégladarabok találhatók, melyek kődarabokkal együtt többnyire szántás közben kerül­tek felszínre és kétségtelenné teszik, hogy ott a föld alatt épületmaradványoknak kell lenni. E helyen tudtommal még nem ástak, de innen való az a csonka sír­tábla, mely Jánosi Gusztáv czímzetes püspök kenesei villájának kertjében látható. Mint Szkladányi Ferencz paloznaki plébánostól hallottam, Sima János apósa a Malomháton, a malomtól 200—300 lépésre délnek fekvő szántóföldön találta és sokáig Sima házában állott. Alighanem erről a kőről van szó Rómer «A Bakony» czímű művének 188. lapján, a hol Rómer az után, a mit Savanyúvízen hallott, közli, hogy Paloznakon, az urasági (káptalani) majorban egy római emlékkő hever. Romer szerint ott még más köveknek is kellett lenni, melyeket a veszprémi prépost oda is ajándékozott már a győri gymnasiumnak s csak az volt hátra, hogy elszállítsák. De ezen kövekről semmit sem tudtak a majorban, a mikor a plébánossal együtt utánuk tudakozódtunk. Az a római sírtábla, mely Kenesére Jánosi Gusztáv kertjébe került s a melyről először Récsey emlékezett meg röviden (Balatonvidéki régészeti kutatásaim 5. 1.), egy hosszúkás, négyszögű kőlap, 81 cm. hosszú és 72 cm. magas, szürke homok­kőből való, de domborképes felülete hússzínűre van átfestve. A bemélyített alap­ból, melyet fölül s alul egy-egy szélesebb, jobb oldalán egy keskenyebb sima lécz határol (a kő baloldali széle letört), két mellkép domborodik ki, melyek egy házaspárt ábrázolnak, úgy hogy szokás szerint a jobboldalon van a férj, a balolda­lon a feleség (215. ábra). A férfi félkörívben homlokára lefésülve viseli a hajat. Hogy volt-e szakálla, csak valószínű, mert arcza le van töredezve. A felső testét egy elől összevarrt zubbony fedi, mely minden ráncz nélkül hozzásímul a testhez. Ilyen szabása volt a paenulának, melylyel főkép azokon a köveken találkozunk, melyeken katonák for­dulnak elő. Nyaka köré ránczos kendő van kötve, melynek végei elül egymás fölé illesztve a zubbony alá vannak dugva. Ez volt a focale és ezt is katonák hordták nálunk, hogy a zord klima ellen védekezzenek. A zubbonyon felül vajta van még a köpeny, de elől csak az előrenyuló bal kéz alsó karján átvetett ránczos része látszik s az a része, mely a jobb vállról húzódik le a mellre s a melynek csücskét mintha a jobb kéz átfogná, a mint azt más köveken gyakran láthatjuk. Még typiku- sabb az irattekercs, melyet a bal kézben a férfi maga előtt tart. Ez azonban ebben az ábrázolásban mintha felbomlott volna és két vége szétáll a törzstől. Hogy más egyéb is lehetne, mint irattekercs, nem tudom elképzelni. A másik mellkép matronajellege első tekintetre nyilvánvaló. Jellemző magas frizurája, mely­lyel több oly kövön találkozunk, melyek idevaló, bennszülött nőket ábrázolnak. Haja egy kendővel van átkötve s azon egy fátyol fekszik, melynek végei elül lecsüngenek a mellre s legalább úgy látszik, mintha a bal kéz az egyiket fogná Az arcz ezen

Next

/
Thumbnails
Contents