A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének archaeologiája. 155 sor maradt fenn. Az első sorban sino az elhunytnak dativusban álló nevéből való. A második és harmadik sorokban állott annak a neve, a ki a koporsót készíttette : C. Jul[ius) . . . manns. A negyedik sorban az állása volt megnevezve, de csak a [/Jeg[iő) II adi{utrix) áll tisztán, a miből az következik, hogy az illető annak a légiónak valami katonája volt. Az ötödik sorban még két pont között P/RES olvasása bizonyos. A második egy négyszögű kődhez, melyet ajtósarokkőnek használhattak, derekán kettétört,magassága PIO m.,szélessége 45,vastagsága 40 cm. Anyaga homokkő. Homloklapján (195. ábra) négyszögű, homorúan kifaragott mélyedésben a dombor- kép egy félig jobbra álló és néző harezost ábrázol, alighanem Mars istent. Fején taréjos sisak van, testén pánczél, a felső ruhája a bal karján van átvetve, jobb felső karját karika díszíti. A bal kéz egy merőlegesen a földre támasztott lándzsát fog s a jobb kéz tartása olyan, mintha ezt följebb az ujjaival érintené. A harmadik emlék egy csonka kőlap, két darabban, magassága 60 cm. Anyaga homokkő. Ezen (196. ábra) egy kétkerekű fogat (cisium) hátsó része látszik : a kocsi a küllős kerékkel s rajta a kocsikosárban két egymás mellett ülő alak. Alsódörgicsén már régebben találtak római érmeket, mint erről az Arch. Értesítő I (1869) 311. lapján van említés téve. Nem ennyire általánosságban szól az, a mit Pelargus János 1871-ben az Akadémia Arch. Bizottságának (102 sz. alatt) jelentett s a mint az Arch Értesítő V (1871) 17. lapján is olvashatjuk, hogy Gál Lőrincz földbirtokos sustai szőlejét forgat- tatván, eddig már több hamvederre akadt, «melyekből egyik sem ép ugyan, de könnyen összeragaszthatók. Mindegyik hamvederben, részben körülöttük is, apróra tört, hihetőleg az égetés után fennmaradt csontok nagy mennyiségben voltak». Az egyik urna mellett egy kék színű (szerpentin ?) kőbaltát, bár kettétörve, talált. Egy embercsontváznál pedig, mely fejjel nyugatnak feküdt, a fején sárgaréz karika, nyakán pedig kőgyöngyök feküdtek, «közben-közben hüvelyknyi széles és hosszú ékességgel». Annyit ezen zavaros leírásból is ki lehet venni, hogy azon helyen egy őskori temetkezőhelynek kellett lenni. 194. ábra. Római kőfelirat Felsődörgicséről.
