A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének avchaeologiája. 135 Az épület magasabban fekvő középső tractusa már sokkal keskenyebb. A nagy teremmel egy széles ajtónyílással összekötve, az épület tengelyében fekszik az egyik helyiség (9), tőle jobbra még két kisebb (10. 11). A balra eső nagy helyiség (9) déli felében egy széles csatorna húzódott, melyben két sor pillér elfért. Ezek tartották a padozatot, hogy a meleg levegő végig mehessen alatta, sőt tovább, mert a csatornának folytatása volt a bal oldalfal tövében egészen az ajtónyílásig. A fűtés a jobbra fekvő szomszédos helyiségből (10) történt, a mely tehát a fűtőkamra (praefurnium) volt, a honnan azonban azt a helyiséget is fűtötték, mely tőle fölfelé leküdt (11). Ezen keresztül csak egy egyszerű csatorna vonult, de tovább átment a következő helyiség alá is, mely már a harmadik, legfelső tractus egyik helyiségét (13) alkotta. Ez a tractus már csak két egymás mellett álló helyiségből áll s az egyik (12) itt is az épület tengelyében fekvő ajtón át volt hozzáférhető. Belől az ajtó előtt és a jobb oldalfal mellett egy fűtőcsatorna ment, a melynek összeköttetésben kellett állani a jobbra fekvő szomszédos helyiséggel (13), mert csak innen kaphatta a meleget. Ezen utóbbi helyiségben a fűtőcsatorna folytatása az előtte fekvő helyiségen (11) át vonuló csatornának: az északi fal tövében kettéágazik s ezen részében nem csak a rajta nyugvó padozat melegedhetett át. hanem a meleg fölhúzódhatott a fal mellett is azon négyszögű téglacsöveken (tubi) át, a melyekből a legalsó sort még a falhoz odaerősítve találták. Ezen szoba (13) és a mellette fekvő helyiség (12) között, úgy látszik, nem volt ajtónyílás, hanem csak a második terrasseról, az alatta fekvő helyiségből (9) nyílott egy ajtó. Méltán feltűnhetik ezen épület egységes alaprajza, de nem ismerünk fel benne semmi typust, pedig többé-kevésbbé minden római középület bizonyos typus szerint épült. A római háznak is volt typikus formája, de még attól a legkönnyebben eltérhettek, ha az egyéni körülmények s a klima, mely nálunk fontos tényező volt a házépítésnél, úgy kívánták. A typikus forma hiánya ezen épületnél tehát még leginkább úgy érthető, ha lakóháznak nézzük. De akkor is villa volt és pedig egy jómódú ember villája, mint már terjedelméből, nemkülönben egységes tervet eláruló alaprajzából kitűnik. Annál feltűnőbb, hogy ezen ásatásnál oly kevés s legnagyobbrészt igénytelen leletre akadtak. A mit innen a Balatoni Múzeumban láthatni, mindössze néhány falfestménytöredék, agyagorsógombok, vaskések, egy összehajlított bronzfibula és egy bronzcsat karikája De akadt legalább egy olyan lelet, mely párját ritkítja. Sági János azt mondja, hogy a nagyobbik épület bejárata előtt találta. Két négyszögű s állítólag egészen egyforma tégla került itt napfényre, melyek közül az egyik egészen összetört és csak a másik darab, mely ugyan szintén széttört, került a Balatoni Múzeumba. Ezen nem egészen szabályos négyzetalakú téglának (175. ábra) leghosszabb oldala 45 cm., vastagsága 5 cm. és az egyik lapja egy köralakú kereten belül áttört betűkből álló Christusmonogrammot mutat. Ezen tégláknak gyakorlati jelentősége nem igen lehetett, de annyit bizonyítanak, hogy a közelben kellett egy téglavetőnek lenni, a hol a munkások között voltak keresztények, kik hitvallásuknak ilyen alakban is kifejezést adtak. Magában Kékkúton a templomdomb és környéke-úgy ismeretes, mint a hol római maradványok vannak. Ma ugyan a föld felületén semmi római maradékot nem látni, a dombot gyep fedi s a közelben házhelyek vannak, de egyenetlen
