A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének archaeologiája. 129 és hamuval kevert földrétegen kívül egy nagyon kicsi fazék, és egy fényes zöldpatinás karika feküdt. Legalább ezt írja Darnay az Arch. Értesítőben ; a másik idézett helyen az van mondva, hogy csak a kis edény volt az urnában, a karikát azon a területen találták és csupán az edények rajzát közli (83. 1.). Maradt azért ezen urnatemetőből Balogh IsTVÁN-nál is egy törött, bőszájú urna, egy másik meg Kardos jÁNOsnál,'ki virágcserépnek használja. Egészen különálló kis bronzlelet az, melyet Keszler Gyula mentett meg Darnay részére s a melyről Darnay csak annyit mond az Arch. Értesítő IX (1889) 176. lapján, hogy a csobánczi várhegyen, egy kőhatárban alig egy méter mélyen találták. A lelet darabjai a következők: egy gombosfejű bronztű, egy hengeralakú bronztárgy, egy pityke és egy csüngődísz. A másik bronzlelet — mondja Darnay az idézett helyen — melyhez ő Keszler Gyula tanító szívességéből jutott, Díszei határában, a Hajagos nevű szőllőhegyen került elő, hol talaj forgatásnál 80 cm. mélyen két tekercses fibulát találtak a munkások. Az egyik elkallódott, a másik egy rézműveshez került, de ettől legalább még a felét, az egyik tekercses korongot Darnay megtudta szerezni. Később, a 420. lapon még egyszer ismerteti ugyanezt a tárgyat Darnay, de itt már azt írja, hogy nagymennyiségű korongos sodronytekercses réztárgyra akadtak s a hozzá került darab egy vastag rézsodronyból nem öntés, hanem kovácsolás által készített korong, mely patináját a rézműves kezei között elvesztette s csakis a közepén látható igen gyér fénynélküli zöld maradványa. Darnay e helyen tovább is rézleleletről beszél és annál inkább sajnálja, hogy az egészet nem szerezhette meg, mert «megyénkben — úgymond — valószínűleg ez az első rézlelet, mely bronztárgy nélkül fordult elő, mint a rézkor maga eredetiségében elrejtett kincse». Ámde kapott Darnay ugyanezen leletből még egy kupakalakú bronzboglárt és egy szívalakú bronzcsüngőt s így mégis csak az lesz az igaz, a mit először írt, mikor bronzleletet emleget. A siposdombi római épületmaradványokról már Romer tudott (JK. I 12. 1.). A csobánczi hegy északi lábánál délről északra húzódó dombháton Nyul Pál és PálJános szántóföldjein — körülbelül fél hold területen — csakugyan sűrűn láthatók a lapos és peremes tégladarabok, sőt Nyul állítása szerint a földben még bőven vannak falmaradványok. Egy másik római telephelyet a község északnyugati végén fekvő ú. n. homokdombi dűlőben fedeztem fel. Ez a község felé nagyon enyhén eső fensíkot képez. A legtöbb római tégladarab Varga Márton és szomszédjai földjén kerül napfényre s szórványosan egyes darabokat magam is láttam ottan. Romer egyik jegyzőkönyvében (I 12. 1.) említi Koshálást és megjegyzi, hogy kőfejtés alkalmával egy fenekével felfelé álló cserépedényben rézkarikákat, tűket, ruganyos sodronyokat és tekercseket találtak. Ugyanott római sírokra is akadtak Romer szerint : ezek kőlapjai vagy élükre, vagy rézsutosan, tetőformára voltak felállítva. Récsey is (Balatonvidéki régészeti kutatásaim 20. 1.) megemlékezik egy «Kosállás» nevű pusztáról, mely Díszei és Mindszentkálla között fekszik és azt mondja, kogy ott néhány év előtt római téglák között urnák és aranypénz kerültek elő. Vájjon csakugyan egy későbbi leletről van szó? Magam csak annyit állapíthattam meg, hogy a Koshálás nevű leihely az országúitól Szentbékálla felé elágazó községi út jobb oldalán, a fensíkon, az erdő alatt keresendő. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. III. köt. I. rész. 2. szak. 9
