A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
98 A Balaton környékének archaeologiája. lemző idomú fibula (XLIV. t. 1), mely szoros hasonmása a frank-alemann temetőkben lelt fibuláknak. Ilyen — mondja tovább — az áttört művű aranyozott bronzcsat is (XLV. t. 9), melynek mindkét tagján ott van az a hosszú lábú, hármas ujjú stilizált állat, melynek fantasztikus idoma múzeumunk többrendbeli népvándorlási ékszerén typikus ékítmény gyanánt tűnik szembe». Azóta régen tudjuk, hogy ez a díszítési motívum a griff. Ezen leletek között van aztán még egy kis aranyozott lemeztöredék, melyet rovátkos sodronykeretbe foglalt álkövek díszítenek, továbbá egy apró bronzbulla és egy állatszarvból álló kardhüvelyvég. Hampel A régibb középkor emlékei I 95. lapján zabla oldalrészének gondolja. Maga Lipp (A keszthelyi sírmezó'k 7. 1.) elmondja aztán, hogy 1880-ban, miután ifj. Reischl Venczel kertjében az ásatást befejezte, átment a kelet felé fekvő szomszédos PoLACSEK-féle, délen pedig az id. Reischl VENCZEL-féle kertekbe s ezen három helyen összesen 449 sírt bontott ki, melyekből ezernél több, különféle régiség került napfényre s ezek nagyobbik fele a vasmegyei régiségtárba, kisebbik fele Budapestre a N. Múzeumba került (Rég. Napló 29. 52. 125/1881). Amazt Győrffi Endre «Keszthelyi leletek a vasvármegyei régiségtárban» czímen a Balatoni Múzeum Egyesület első évkönyvében (1903) a 61—64. lapokon és négy táblán (de egyik sem új) ismerteti typusonként, a mi nem volna a legnagyobb baj, de mintha keszthelyvidéki leleteket (Alsó-Páhok, Dobogó) is felölelne, úgy hogy az, a mi minket főképpen érdekel, hogy mi való a sörházkerti temetőből, nem tűnik ki. Miután időközben Lipp a dobogói sírmezőt felkutatta, 1882-ben folytatta keszthelyi ásatásait főleg nyugati irányban, a Georgikon földjén s ez évben be is fejezte abban a meggyőződésben, hogy minden irányban eljutott a temető határáig. Ezen időben aztán még 701 sírt ásott ki s a leleteket beszolgáltatta a N. Múzeumnak (Rég. Napló 27/1884). Saját állítása szerint a sírok száma, melyeket ezen temetőben átkutatott, 1150-re rúg. Az utóbbi ásatásairól külön nem adott jelentést, de 1884-ben megjelent nagy összefoglaló munkája «A keszthelyi sírmezők» czím alatt s 1885-ben németül is «Die Gräberfelder von Keszthely». A M. Tud. Akadémiában megelőzőleg tartott felolvasása (A keszthely-dobogói sírmező. Értekezések 1884) egyszerűen tájékoztató s nem sok tudományos becsesei bir. De a nagy műve is hibás: abból a felfogásból indulva ki, hogy a dobogói sírmező mindenben azonos a keszthelyivel, jónak látta a két sírmező leleteit együttesen tárgyalni, még pedig a rokon rendeltetésű tárgyakat összefoglalva, a miből egész jó képet kaphatunk a két sírmező karpereczeiről, fülönfüggőiről stb., de még azt sem lehet mindig (mert csak itt-ott jelzi a proveniencziát) megállapítani, hogy mi való Keszthelyről s mi Dobogóról. De azon fölül is, a mit Lipp kiásatott, még egész sora a leleteknek került alkalmilag e helyen napfényre. A Nemzeti Múzeum már 1873-ban, mint Wiese Káboly ajándékát (Rég. Napló 243/1873) a sörház helyéről a következő leleteket kapta : egy agyagbögrét, három bronzkarpereczet, öt ugyanilyen karperecztöredéket és három bronzból való gomblemezt. V. ö. Arch. Értesítő Vill (1874) 73. 1. Továbbá ugyanonnan Hencz Antal keszthelyi építész, a ki évtizedeken át különösen érdeklődött a keszthelyi és keszthelyvidéki régiségek iránt, több érdekes darabot gyűjtött össze, a melyeket később a keszthelyi Balatoni Múzeumnak átadott. Ezek leírása a következő: 1. Egy duplalemezű korong (138. ábra), melynek A1/^ cm. az átmérője, az alsó lemeze ezüst, a felső bronz, mely préselt előállításban rózsát ábrázol, melynek lekerekített szélű levelei egy kerékalakú központi körből indulnak
