A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
1. szakasz. Ős- és ókori nyomok Veszprém körül / Rhé Gyula - Római emlékek - 1. A Pogánytelki római lelet
14 Os- és ókori nyomok Veszprém körül. ki volt téve. Bár a lekopott alapfalon nincs nyoma, de természetesnek látszik, hogy a nyugati falon át is volt kijárás, mely a XXIII. számú helyiségbe és innen a szabadba vezetett. A X—XVII. sz. helyiségek falain az erős rongálódás és lehordás miatt ajtónyílást keresve, csupán feltevésekbe lehetne bocsátkoznunk. E helyiségekről csak annyit jegyzünk meg, hogy a X. számúból éremlelet került elő. 103 darab kis bronzérmecske volt itt, a melyek erősen megrongálódtak, az eke már megbolygatta őket és az edény, a melybe rejtve voltak, szétzúzódott. Az érmek sorozata a következő: Aurelianus: Jovi Conserv. 1, Nagy Constantin: Gloria Romanorum 1, Constantius Gallus: Spes Reipublica 3, Gloria Romanorum 5, Valentinianus: Gloria Romanorum 12, Restitutor Reipubl. 1, Securitas Reipubl. 8, Valens: Gloria Romanorum 11, Securitas Reipublicae 1, Gratianus: Securitas Reipublicae 1, Gloria Romanorum 2, Valens és Valentinianus kopott példányok 34 ; összesen : 103 drb. Az elrejtés idejét a hozzánk legközelebb eső három Gratianus kibocsátását követő időre tehetjük és mert ezek ily kis számmal vannak képviselve, inkább Gratianus uralkodásának elejére, semmint végére tehetjük és ha az elrejtés okát valamely nagyobb eseményben keressük, joggal gondolhatunk a 375-ben történt nagy gót berohanásra, a mely telepünkön egyszer- s mindenkorra megszüntette a római életet. Az északi oldalon a XIX. és XX. számú helyiségek a sziklás talajba voltak mélyítve. Az egykori fűtőhelyiségek ezek, a honnan a k csőnyílás a szabadba, az l nyílás pedig a XXI. sz. helyiség hypo- c a u s t u m á b a vezetett, míg m a XXII. sz. helyiségnek volt a hővezető nyílása. Az I., II. és XVIII— XXII. sz. helyiségekben voltak fűtő-téglák töredékei is, tehát az épület északkeleti része volt téli tartózkodásra berendezve. Az épületbe való bejárás nyoma a keleti falnak <7-vel jelzett részén látszik, a hol az egykori küszöbkő vagy küszöbfa helyét a falon bemélyedő sima habarcsfelület őrizte meg; itt azonban csak mellékkijárás lehetett, mert a dombnak ez a része lejt leginkább a völgy felé. A fal mellett húzódó ÍOO—130 cm. széles kövezett utacska is csak gyalogjáró volt. A főbejárót az ellentétes, nyugati oldalon kell keresnünk, ahonnan a szomszéd épületeket is közelebb érjük és a hol a domb mérsékeltebben lejt. Szembe ötlő, hogy az épületeknek mindig a nyugati oldala van jobban megbontva és lehordva, amit mással nem lehet magyarázni, mint hogy a teleptől nyűgöt felé eső helyre történt az építkezési anyag elhordása, valószínűleg a jutási gazdaság valamely építkezéséhez. Épületünknek is ez a része rongálódott meg leginkább, s az egykori alapfalak helyét csakis a csonka részletek kiegészítésével lehet meghatároznunk. A kiegészített alaprajzon két kiugrás a XXIII., XXIV. és XVI. sz. helyiségeket zárja körül. Középen a T üres téren négy kőpillér alapja van, valószínűig egy fedett tornácz faoszlopait tartó alap romjaiként. A négyoszlopos, fából épült tornáczra, az alacsonyabban fekvő talaj felszínéről 4—5 szélesebb falépcső vezethetett. Az alapfalak meglehetős egyenletesek, anyaguk rossz dolomit ; a falak vastagsága a támasztó pillérek hiánya, terjedelmes földszintes családi házra vallanak. 9. ábra. A Pogánytelki ásatások VUI. sz. épületének alaprajza.
