A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geofizikai függelék 1-3. szakasz (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Eötvös Loránd: A Balaton nivófelülete s azon a nehézség változásai. Erre vonatkozólag az 1901 és 1903. években a jég hátán végzett megfigyelések
6 A Balaton nivófel iilete s azon a nehézség változásai. 6 olyképen módosul, hogy a középpontfutóerő ott megsemmisül, az aequatorra nézve pedig a tömegvonzással ellenkező irányú lesz. Eddigi tapasztalataink szerint a nehézségerő a tömeggel arányos lévén, annak mértékéül a tömegegységre (1 gr) ható erőt: a nehézség intenzitását használhatjuk. Az intenzitást közvetlenül megadja a légüres térben eső testnek gyorsulása: g. Rövidség kedvéért sokszor használjuk a nehézségerő intenzitása, vagy a nehézségerő gyorsulása helyett egyszerűbben a nehézségerő, sőt még rövidebben a nehézség kifejezést. Ki kell emelnünk a nehézségerőnek két, a fenti definitioból folyó tulajdonságát, melyre később ismételten hivatkozni fogunk : 1. A nehézségerő a térben irány- és nagyságra nézve folytonosan változik. 2. A nehézségerő az energia megmaradása elvének eleget tesz, azaz munkája az úttól független. Munka alatt az elmozdulásnak és az elmozdulás irányába eső erővetületnek szorzatát értjük. A nehézség nagyságát és irányát a térnek egy pontjában kétféle módon tüntethetjük elő: analytikailag, három egymásra merőleges összetevőjét meghatározó egyenlet által, geometriailag, az erő irányát jelző s nagyságával arányos hosszúságú egyenes által. Feladatunk a nehézségerőt az egész földön megismerni, s a megismertet áttekinthető módon összefoglalni. Nem bocsátkozhatván e helyen a feladatnak elvontabb analytikai megoldásába, annak azon geometriai szemléltetésére szorítkozunk, melyet az erővonalak és nivófelületek megállapítása nyújt Az erő folytonosságából folyólag az olyan pont, mely a térben mindig az erő irányában halad, folytonos görbét ír le, a melyet erővonalnak nevezünk. Az erővonalak sokasága az erő irányát a térben oly módon állítja elő, hogy az minden pontban az azon áthaladó erővonal érintőjének irányába esik. Az erővonalak sokaságán át olyan felületeket fektethetünk, melyek azokat mindenütt merőlegesen metszik át. Ezeket a felületeket nivófelületeknek nevezzük. Az erők valamely nivófelület minden pontjában arra merőlegesek lévén, vetüa nivófelületre pont, s igy null lesz a munka, melyet az erő a nivófelület mentén elmozduló pont esetében végez. A nivófelületeknek e fontos sajátsága azoknak újabb definitiojául is tekinthető. Ennek segítségével lehetségessé válik a nivófelületek csoportjának alkalmas megválasztása által az erőnek nemcsak irányát, hanem nagyságát is előtüntetni. Rajzunkban (3. ábra) a—a, b—b, c—c, d—d az erővonalak egy sorát, 1—1, 2—2, 3—3, 4—4 a nivófelületeknek egyelőre tetszőlegesen megválasztott sorát átmetszetben mutatja. ., ábr a Ez a rajz a fentebbiek értelmében, az erő irányán kívül máris felvilágosít arról, miként változik az erő nagysága egy és ugyanazon nivófelület mentén. létük
