A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geofizikai függelék 1-3. szakasz (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Sterneck Róbert: A nehézségerő tanulmányozása a Balaton környékén
A nehézségei-ó' tanulmányozása a Balaton környékén. 13 Minthogy a nehézség ennek a vonzó tömegnek a hiányában kisebb volna a megfigyeltnél, nyilvánvaló, hogy /\p értékét abból le kell vonni. Ha a megfigyelt értéken ezt a két javítást elvégezzük, nyerjük a tenger szintjére redukált nehézséget, mely már összehasonlítható a theoretikus normális nehézséggel. Vannak kutatók, a kik nem helyeslik az állomás alatt fekvő földréteg vonzásának figyelembe vételét. Fölteszik ugyanis, hogy a földsugár irányában minden területegységnek ma még mindig az eredeti tömegmennyiség felel meg, csakhogy máskép rendeződött el és máskép települt le, mint ezelőtt. Az állomás alatt tehát, bármily magasságban legyen is az, mindig csak a normális tömegmennyiség fekszik s így a kérdéses földréteg vonzása figyelembe nem jöhet. Altalánosságban el is fogadható ezen föltevés, mert alig képzelhető erő, mely a tömegeknek horizontális irányú eltolódását okozza. Az 508 osztrák-magyar állomáson, melyek között néhány a 2000 m. magasságot is eléri, a végzett nehézségi mérések tényleg azt mutatják, hogy sokkal jobb értékeket nyerünk akkor, ha az állomásoknak csak magasságát veszszük tekintetbe és nem egyszersmind a köztük és a tengerszint közt fekvő réteg vonzását is. Ha azonban a vizsgálatok kisebb területre, pl. a Balaton környékére esnek, akkor ezen föltevés általában nem felel meg a valóságnak; itt ugyanis tényleg fordulnak elő erózió, lerakodás, erupcziók, szél stb. okozta kisebb tömegeltolódások, melyek csak úgy vehetők számba, ha a kérdéses réteg vonzását figyelembe veszszük. Jelen esetben czélszerű lesz, ha a rétegtábla sűrűségét minden állomáson középértékében körülbelül 2"4-nek veszszük, mert ezáltal a helyi talajszerkezet befolyása az eredményekben erősebben kifejeződik: ott t. i., a hol a nehézség nagyobbnak adódik, következtetést vonhatunk a réteg nagyobb sűrűségére és megfordítva. A tapasztalás azonban azt tanítja, hogy a nehézségerő nagyságának ingadozása oly jelentékeny, hogy az a tengerszin feletti rétegtáblák sűrűségével meg nem magyarázható; ezen esetben a mélyebb rétegeket is figyelembe kell vennünk és feltennünk, hogy bizonyos mélységben sűrűbb, illetve ritkább tömegek, vagy, mint mondani szoktuk, tömeghalmozódások, illetve tömegfogyatkozások vannak. A magas hegycsúcsokon, vagy szűk, mélyen bevágódott völgyekben fekvő állomásokon a hiányzó, illetve a megfigyelő fölé emelkedő tömegek vonzása még a horizontális sík térszínre való redukálást is szükségessé teszi, mely azonban a mi területünkön, melynek térszíne általában véve alacsony és lapos, figyelembe nem jön. A 111. táblázatban közöljük a nyert eredményeket a folyó számokkal ellátott állomások szerint egybeállítva, az állomások földrajzi helyzetét, magasságát és .g-nek a II. táblázatból vett megfigyelt értékét. Ha ezen értéken elvégezzük az állomás tengerszin fölötti magassága és az állomás alatt fekvő rétegtábla vonzásából származó, már előbb említett % h és p javításokat, akkor a megfigyelt és a tenger szintjére redukált nehézséget (gf kapjuk, mely a HELMERT-féle legújabb egyenletből kiszámított normális nehézséggel (y t l) összehasonlítva, adja megfigyeléseink végeredményekép a nehézség eltérését a normális értékétől (g 0—y 0J. Megfigyelő állomásaink közül hat állomás azonos, illetve közel azonos azon állomásokkal, melyeken KRIFKA O. százados 1893-ban ingamegfigyeléseket végzett. A III. táblázatban ezen állomások csillaggal jelölvék. A középérték megállapításánál az ekkor talált értékeket is figyelembe kellett vennünk, a mit annál is inkább tehettünk, mert az ebből származó különbségek a fent említett ingadozási határon
