Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)
I. Függelék: A Héviz tó fenekének fölmérése. Irta: Dr. Jordán Károly
78 A Héviz-tó fenekének fölmérése. A mellékelt metszet (24. ábra) — merőlegesen a fürdőház északnyugati oldalának középpontjára — mutatja, hogy a tó mélyebb része aszimmetrikus tölcsért képez, melynek délkeleti oldalát meredek hatalmas fal alkotja; merítőkészülékünkkel, melylyel a tó fenekéről iszapot húztunk fel, megállapíthattuk, hogy a fal pontusi agyagból és homokkőből áll. Készülékünk egy alkalommal a fal alá került s kötele a felhúzásnál közvetlenül a fenék felett elszakadt. A fal alján tehát horizontális vagy kevéssé hajlott irányú üreg lehet, valószínűleg ezen át ömlik a viz a tóba, amit különben a tölcsér alakulata is megerősít. Még más bizonyítékunk is van erre; ugyanis a tó 30 méternél mélyebb részét mérősúlylyal külön átkutattuk olyat énképen, hogy azt a fenéken lassan ide-oda vontattuk; az eközben észlelt legnagyobb mélység 35 méter volt. Jegyzet. Dr. Jordán Károly tapasztalatai a Héviz-tó fenekének felmérése közben kívánatossá tették, hogy a forrás felbukkanásáról közvetlen megfigyeléseket szerezzünk. Ez természetesen csak búvármunkával lévén lehetséges, megkerestük a fiumei m. kir. tengerészeti hatóságot búvár-készülékek átengedéséért és búvároknak elküldéséért. A tengerészeti hatóság helyettes elnöke, dr. Fuhrmann 'Ferencz min. tanácsos nagy előzékenységgel teljesítve kérésünket, 1900 jan. 25-én fiumei búvár vizsgálhatta a Héviz-tó meredek falát. Ezen vizsgálathoz a fürdő bérlője, Reischl Venczel minden szükségessel támogatott bennünket. A búvár nem tudott ugyan 22 méternél mélyebben leszállani a nagy hőség és a buvársisakban kifejlődő köd miatt, a hol a beszivattyúzott nagynyomású 4- 3 C°-os hűvös levegőben a búvár testéből kipárolgó nedvesség lecsapódott ; mindazonáltal nagyon becses adatokat tudtunk meg elbeszéléseiből. A 10 méter mélyen lévő homokkőpadon dolomit-kavics hever. A pad mintegy két méterre túl haj lik az alatta lévő kékesszürke homokos agyagpala felett. Vertikális fal van ebben az anyagban, szálkás, vízszintesen rétegzett felülettel, a melynek közeiből, temérdek apró résből tör elő a meleg viz. A legerősebb kiömlést a 12V.2 m. mélységben tapasztalta a búvár, a hol egy szűk, vertikális hasadékot is látott. Az agyagos pala réseiből a vízzel tőzeg, falevelek és fadarabocskák is előtörnek s azonnal a felszínre szállnak, míg a kimosott finom homok kavarog a vízben. Ezen tapasztalatok megvilágítják a forrástölcsér keletkezését és a hőmérséklet változását télen és nyáron. Januárius 25-én a felszínen és a fenéken egyenlően 27 6 C° volt. 1890 július 19-én 32°4° C hőmérsékletűnek méretett. A forrás tehát kilépése előtt elkeveredik a talajvízzel és annak magasabb vagy alacsonyabb hőmérséklete szerint ingadozik a tó egész víztömegének hőmérséklete. 24. ábra. A Héviz-tó tölcsérének NNW—SSE irányú metszete. (1: 2000).
