Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)
IV. fejezet. A tropikus tündérrózsákkal a keszthelyi Hévizen tett honosítási kísérleteim áttekintése
A keszthelyi hévíz tropikus tündérrózsái. 67 tó nyűgöd és déli oldalán raktam le, utóbbi helyen kísérletképpen annak a kipuha- tolására, alkalmas-e ezen oldal is a tündérrózsák tenyészetének ? Új honosítási kísérletet is tettem. Különösen dr. Lóczy Lajos t. barátom ajánlatára a Ncluvibo uucifcraA is kiplántáltam a Hévízbe. Fekete J. intéző e növény nyolez erős sarját bocsátotta rendelkezésemre, a melyeket a Hévíz talajába, egymástól nem távol, május 11-én raktam le akkép, hogy a jó arasznyi hosszúságú sarjakat felső végükkel fölfelé, egészen bctüzdeltem a talajba. E sarjak mindegyike erőteljes és ép lévén, egyaránt kihajtott, úgy hogy június elejére már mintegy 25 drb kékes-zöld levele úszott a Nymphaea-\cvc\ek mellett a tó tükrén. A Nelumbo- levelek legnagyobbjai elérték a N. rubra ekkori leveleinek nagyságát; egyik-másik jellegzetesen csészeszerüen fölfelé hajlott. Ezen időtől kezdve a Nelumbo-\eve\c\<. egyre sokasodtak; kettő közülök jó tenyérnyire a viz tükre fölé emelkedett ugyan, de a többi vizenúszó maradt, a jellemző víztükör fölé való emelkedésnek egyébként semmi hajlama sem mutatkozott, inkább vízszintes síkban terjedt a növény, jókora területen borítva leveleivel a viz tükrét, a melyeket kékes-zöld színükről már távolabbról meg lehetett a Nymphaea-\eve\c\Aö\ különböztetni. Augusztusban a Ne/u)ubo-\cvc\Qk fogyni kezdtek, számuk elég gyorsan kevesbedett, úgy hogy szeptember derekára már nyoma sem volt e növényfajnak. Eltűnt végleg. Úgy vélem, a Hévíz melege jóval magasabb fokú, mint az e növény tenyészéséhez szükséges optimum, hisz elterjedési területén a szubtropikus tájaktól jó messze északra is megnő (Kaspitó vidéke, Japán) ; sőt Francziaország déli vidékein tökéletesen megél a szabad ég alatt s a rhizómáit még télen sem szükséges fedél alá vinni.1 Egyrészről ez, másrészről azon igénye, hogy bőséges táplálékéi talajt kíván,2 kizárják, hogy e növény a Hévizén meghonosodhassék. A nyolezadik és kilenczedik év (1905—1906), Ezen két év alatt már nem láttam czélját további hasonló fajú tövek kiültetésének, mert a kísérleti eredmények elég világosan állottak előttem. 1905. és 1906. évi megfigyeléseim egyébként csakis megerősítették az egyes fajokra és hibridekre vonatkozó korábbi tapasztalataimat. Kilencz évi honosítási eljárásomnak a Nymphaea-genusra vonatkozó leglényegesebb eredményét a következőkben foglalom össze: 1. A különböző fajok különböző talajigényűek s így egyesek a Hévíz tőzegtalajában rövidéletfíek, nem állandósulhat- n a k. A tenyésztettek közül nem marad meg a N. loUis, N. coerulea, N. stellata és a fentebb említett Ao/c^-csoportbcli hibridek. Különös gondot fordítottam az eredetileg meghonosítani szándékolt N. lotus-xa, a melynek hét év alatt összesen 109 rhizómáját plántáltam el, de amely a csaknem évenkint történt további kiültetés ellenére is egyre fogyott, ugyannyira, hogy 1906 végén már alig volt 5—6 töve a Hévizén. Elültetett rhizómáikból teljes nagyságot elért, erős levélbokrok fejlődtek, rendszeresen virágoztak, levélbokraikkal át is teleltek, de egy-egy tő 1 — 3 évnél tovább itt alig élt. 1 Emery: A növények élete, 1883, 518. 1. 3 Mön'kemeyer: Die Sumpf- und Wasserpflanzen, 1897, 102. 1. 5*
