Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)
IV. fejezet. A tropikus tündérrózsákkal a keszthelyi Hévizen tett honosítási kísérleteim áttekintése
IV. FEJEZET. A TROPIKUS TÜNDÉRRÓZSÁKKAL A KESZTHELYI HÉVIZÉN TETT HONOSÍTÁSI KÍSÉRLETEIM ÁTTEKINTÉSE. Honosítási kísérleteim czélja kezdetben csak az volt, hogy az egyiptomi fehér lótuszt (Nymphaea lotus L.), a nagyváradi hévvizek s a budapesti Lukács-fürdő tavának európai nevezetességű díszét, a Hévizén is meghonosítsam. A kísérletezések sora azonban egyéb tanulságos eredményre is vezetett. A Hévíz talajának túlságos lazasága következtében az apró magvakkal vagy fiatal magnövénykékkel való betelepítés sikerében nem sokat bíztam s így erős tövek, rhizómák kiültetésére törekedtem. Ezekért első sorban a budapesti tudom.- egyetem füvészkertjéhez fordultam, a melynek Vilctória-házában ez időben (1898) tízféle tropikus Nymphaea-1 tenyésztettek. Fekete József, a füvészkert nem régen elhunyt érdemes intézője, készséggel vállalkozott arra, hogy a Nymphaea lotus-nak az az évi tavaszi átültetésekor nélkülözhető összes tőkéit rendelkezésemre bocsátja. Az első év (1898). A honosítási kísérleteket 1898-ban kezdtem meg, véletlenül a nagyváradi előfordulás Kitaibel által történt fölfedeztetésének éppen a százados évfordulóján. A nevezett év június 18-án Fekete intézőtől 13 N. lotus-tőkét vettem át, amely alkalommal ő hívta fel a figyelmemet más tropikus tündérrózsákkal végzendő kísérletezésre is. Az ajánlatot készséggel fogadtam s ennek alapján erre a czélra a hideg iránt egyik érzékenyebb fajra, az indiai vörös lótuszra (Nymphaea rubra Roxb.), illetve ezen fajnak az általa tenyésztett N. r. longiflora nov. subsp. alfajára esett a választásom, mint a melynek rhizómáiból elegendő állott rendelkezésre; ezekből 27 darabot nyomban át is adott s így egyszerre e két tündérrózsafaj honosításának párhuzamos kísérletét kezdhettem meg. Az összesen 40 darab kisebb-nagyobb (jókora diónyi—mogyorónyi) tőkét, hogy azokat megeredésük előtt a tófenék laza talajából a viz mozgása ki ne sodorhassa, egyenkint ökölnyi nagyságú lápföldtömegbe burkoltam, raffia-hárssal körülkötöztem, és ügyelve arra, hogy a rhizómák felső végükkel álljanak fölfelé, amit a már mutatkozó, nagyon apró nyilas levelek jeleztek. Ezeket június 22-én csónakról egyenkint leraktam a Hévízbe, még pedig a nyugoti bejáróhíd kezdetének jobb oldalán, a híd és a kákaszegély között 27 N. ru,bra- és 3 N. lotus-tövet, míg a
