Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)

III. fejezet. Az egyiptomi fehér lótusz (Nymphaea lotus L.) régi eredetű előfordulása Magyarországon

III. FEJEZET.

AZ EGYIPTOMI FEHÉR LÓTUSZ (NYMPHAEA LOTUS L.) RÉGI EREDETŰ ELŐFORDULÁSA MAGYARORSZÁGON.

Mielőtt a tropikus és szubtropikus tündérrózsáknak a keszthelyi Hévíz tavában való tenyésztése és meghonosulása tárgyalására térnék át, a kép teljessége s bizonyos vonatkozások megvilágítása okából, meg kell még emlékeznem a Nymphaea Ictus L.-nak Magyarországon való régi eredetű előfordulásairól is.

a) Ősi tenyészése a nagyváradi Püspökfürdő hévvizeiben.

Kitaibel Pál, a hírneves botanikus volt a növénytudósok között az első, a ki 1798-ban tett1 * nagyváradi utazása alkalmával észrevette, hogy az Afrikában élő fehérvirágú tündérrózsa, a Nymphaea tottis A., a nagyváradi hévvizekben, nevezetesen az ottani r. káth. püspökség tulajdonát képező Pecze-folyó hévvizű forrásainál és magában a Pecze felső részében is tenyészik s ezen fölfedezését a hazánk ritkább növényeit írásban és képben bemutató remek munkájában 3 a tudós világgal nem sokára közölte is.

A Nymphaea lotus L. főelőfordulása Nagyváradon a lassú vizű Pecze-folyó széles medrének az a szakasza, amely a Püspökfürdő telepével közvetlenül határos, ahol e növény úszó levelei a víztükröt — mint azt az e növény megfigyelése czél- jából 1899 július havában a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-bizottságának megbízásából tett személyes tapasztalataim alapján tudom — teljesen elborítják. A viz itt mellmagasságig érő, a fenekét 0'5 — 07 m. mély, fekete iszapréteg fedi. A tündérrózsa lefelé való elterjedésének a rontói malomgát és a közelében szokásos marhaitatás vetett véget, a hol az állatok sűrűn járják a vizet. Előfordul továbbá, de csak elszórtan, a Pecze nem nagy terjedelmű, tölcséres medrű s 33‘7—35° C. melegségű 3 forrástavának sekélyebb s iszaposabb fenekű részein, mig a tó kavicsos

1 Kánitz: Reliquiae Kitaibelianae : Iter magnovaradiense anno 1798 susceptum; Verh. d. Zool.-botan. Gesellschaft in Wien, 1863. 506. 1.- Waldstein et Kitaibel : Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungáriáé, 1802. I. köt. 15. tábla. (A kötetnek a Nymphaea lotus L.-t tartalmazó füzete már 1800-ban megjelent.)

3 Riess K.: Ueber Nymphaea thermalis DC.; Verh. und Mittheil, des siebenb. Vereines für Naturw. XVII. 1866, 3—13, 245—247. 1.