Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)
II. fejezet A tündérrózsák (Nymphaeaceae) tájékoztató átnézete, tekintettel az egyes fajok honosítási jelentőségére
38 A keszthelyi Iíéviz tropikus tündérrózsái. 23. Diana (1900), levelei sötét zöldesbarnák, a levélszél erős öblözésű; virága karmazsinvörös. 24. George Huster (a N. omarana magvárói kelt, 1899), levelei bronzárnyalatú zöldek, nagy virágai élénk sötétvörösek ; a szebbek egyike. 25. Cohimbiana (1894), a N. rubra magvárói kelt eltérő alak. Levelei sötétebb barnák, mint a rubránál, virágai is sötétebb vörösek, de csak közepes nagyok. Az Isis, Spira, Niobe, Brahma és Diana hybridek állítólag a TD/öA-szubgenusz- beli fajnak vagy hibridnek a más alnembe tartozó N. ampla-, illetve N. amazonum-vcvsX történt kereszteződése útján jöttek volna létre. Minthogy azonban a különböző szub- genuszokhoz tartozó fajok közötti kölcsönös termékenyítés az ez irányú kísérletek tanúsága szerint eddig meddőnek bizonyult, a nevezett hibridek eredete még kérdéses s tanulmányozást igényel.1 A Lotos-Dnembeli fajok és hibridek a szabadban csak oly vízben fejlődnek ki teljesen, a melyek nyári hőfoka a 25° C-t eléri. d) alnem: Brachyceras Casp. 1866. Cyanea (maxima ex parte) Planch. 1852. A csészelevelek erei finomak, a szirmok színe a legtöbb fajnál kék, néhánynál fehér, rózsaszínes vagy sárga; a levelek széle egyes fajoknál ép, másoknál iveit, vagy fogas ; a csillagalakú bibe peremnyúlványai igen rövidek, húsosak és merevek. Nappal nyílnak. Az idetartozó eddig ismert 13 faj túlnyomó része (9) afrikai, Dél- Ázsiára 1 és Amerikára 3 faj esik. Honosítási s tenyésztési szempontból sok szép faj jelentős e szubgenuszból. 1. Nymphaea ampla (Salisb. 1806) DC 1821. Nagyobbtermetű faj, 40 cm. hosszúságot elérő, elliptikus levelekkel. Ezek alul lilabarnák s felül-alul gyakran foltosak. Leveleinek széle feltűnően fogazott, a fogak közötti öblök mélyek s ennélfogva a Lotos-alnembeli tündérrózsákéra emlékeztet, bár a fogazottság az öblök egyenlőtlensége folytán szabálytalanabb, mint amazoknál. A 13 cm. szélesre is kifejlődő virág zöldessárga csészeleveleinek külső lapja apró, hosszában futó vonal- kákkal, a szirmok fehérek. Hazája Amerika tropikus vidékei s csak északon (Texas, Antillák) hatol kissé a subtropikus övre is, nevezetesen az északi szélesség 26. fokáig. Nagy termete ellenére is alig művelik. — Rajza: Flora Brasil. 1878, tab. 28; erről Conard : Waterlilies 1905, 5. tab. — Alfajai : a) Nymphaea ampla speciosa (Mart. et Zuec. 1832) Casp. 1878, közepes nagyságú leveleinek széle nagyon szabálytalanul ívelt, inkább csak hullámos, alacsonyabb, tompa fogakkal. Hazája főképp Del-Amerika tropikus öve a déli szélesség 23 fokáig, továbbá Mexico és az Antillák egy része, fel az északi szélesség 19. fokáig. - Színes képe: Botan. Magaz. 1849, 4469. tab.; rajza: Flora Brasil. 29, 30, tab. b) Nymphaea ampla pulchella (DC. 1821) Casp. 1878, úgy a levelek, mint a virágok méreteit illetőleg legfeljebb közepes nagyságot elérő alfaj ; a levélszél csak gyengén van hullámosán ívelve. Hazája Dél-Amerikának a 2—23. déli szélességi fokok között elterülő tropikus része. — Rajza: Flora Brasil. 30. tab. — Kisebb termete miatt e két subspecies, a törzsfaj mellett, tenyésztésre kevésbé jelentős. 2. Nymphaea flavo-virens Féhm. 1852. (Ide: N. gracilis Hort.). Erős termetű faj, fölül sötét, alul világoszöld, kerekded leveleinek az átmérője 30—45 cm.-re rúg, különböző mértékben tagolt : vagy alig kanyargatott, szinte ép, vagy 1 Conard : The Waterlilies, 1905, 222. 1.
