Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)
II. fejezet A tündérrózsák (Nymphaeaceae) tájékoztató átnézete, tekintettel az egyes fajok honosítási jelentőségére
34 /1 keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái. s így az öblök is alig mutatnak némi íveltséget. A levéllebenyek igen szétállók. Fehér virágai csak 5—7 cm. átmérősek, a szélső szirmok gyakran rózsaszínes árnyalattal. Lelőhelye a Kamerunvidék Afrikában. — Rajza: Conard: Waterlilies, 1905, 197. 1. 3. Nymphaea pubescens Willd. 1797. — Az indiai fehér lótusz. Az egyiptomi fehér lótusztól főképp a következőkben különbözik : levelei nem kerekdedek, hanem kerülékesek s valamivel kisebbek (25 cm.) maradnak; vörhenyes alsó lapjuk apró szőrözettel; fehérszirmú s sárga hímkörű virágai is kisebbek. Tropikus faj, hazája Keletindia s a keletindiai szigetvilág. Általában kevésbbé mutatós az emF- tett fajnál s ezért Európában alig kultiválják. — Rajza: Conard: Waterlilies, 1905, 17. t. 4. Nymphaea rubra Roxb. Az indiai vörös lótusz. Kifejletten 44 cm. hosszúságot is elérő levelei fölül barnás-zöldek, bronzos árnyalattal ; a levélerek egyébként világosabb zöldek; a levél alja sötét lilabarna, apró, vörhenyes szőrözettel; a levélszél fogazottságát hegyes fogak s meglehetősen egyenlő öblök képezik. Csészelevelei és szirmai színre a lilaárnyalatú vérvörös és a sötét rózsaszín közt változnak, csak a négy csészelevél külső lapja zöldes egyik-másik fajváltozatánál ; a hímszálak vörösek. Virágai 15—25 cm. átmérősek, éjjel nyílnak s másnap délelőtt 11-kor csukódnak. Hazája a tropikus Keletindia. A fehér lótusztól, mint azt a Hévizén tenyésző több száz egyén összehasonlításából látom, annyira eltérő tulajdonságú, hogy határozottan önálló fajnak bizonyult s nem oszthatom azok véleményét,1 a kik e fajt a tágabb értelemben vett Linné-féle Nymphaea tottis szőrö- södő formája egyik színváltozatának tekintik, hanem Caspary újabb (1888) és Conard álláspontjára helyezkedem.2 Kultiválás és honosítás szempontjából a legjelentősebb s legszebb fajok egyike, de csak kellő hőfokú viz részére. A Hévizén történt meghonosítását hátrább részletesen ismertetem. — Színes képei: Botan. Magaz. 1810, 1280. tab. (a hímszálak belső lapjának sárga színe hamis); Flore des Serres 1851, 629. tab. (teljesen hamis kép); 1852, 759. tab.; Conard: Waterlilies, 1905, 18. tab. Színváltozata a Nymphaea rubra rosea Sims. 1811, melynél a levelek felső lapja kisebb vörösbarna foltokkal tarkázott ; szirmai violaszínes árnyalatú rózsaszínűek, hímszálai pedig narancssárgák. — Színes képe : Botan. Magaz. 1811, 1364. t. 1 L. Richter A. id. h. 213. 1.; továbbá: Index Kewensis 1904, II. 321 1. — Ezen közleményem nyomdai revisiója közben jelent meg dr. Tuzson jÁxos-nak a M. Tud. Akadémia III. osztályában 1907 június- 17-én előadott «A Nymphaea lotus csoport morfológiája és rendszertani tagolódása» czímű értekezése, a melyben a Lotos-alnem alakjait szintén egyetlen fajjá vonja össze s a következőkép tagozza : F aj : Nymphaea lotus (L.) Subspecies: pubescens (Willd.) var. a typica » ß rubra (Roxb.) forma 1 : Roxburghii » 2 : rosea (Sweet). Subspecies: aegyptia (Planch.) forma 1 : ortlioneura » 2: Planclionii » 3: thermalis (DC) » 4: zenkeri (Gilg). 2 L. Caspary: Nymphaeaceae; Engler-Prantl: Die natürlichen Pflanzenfamilien. 16. Lfrg. 8. 1. —- Conard: Nymphaea; Bailey: Cyclopedia, 1901, N—Q, 1101. 1. — Conard: The Water- lilies, 1905, 193. és 199. 1.
