Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása

II. RÉSZ. A BALATON VIZÉBEN ÉS FARTMELLÉKÉN TERMŐ OHARA LS EDÉNYES NÖVÉNY RENDSZERBELI FELSOROLÁSA. Ez a rész a botanikai literaturát, a kutatókat, a Cliará-1, valamint az összes edényes növényt a gyűjtött gubacsaival együtt számítja elő. A Balatonmelléknek elég nagy, de geográfiáikig meglehetős egyforma területein, a nedves parton s az egyenlő sziklán, nagyobb távolságnyira is, ugyanaz a növényzet. Az egész vidékről, részint a helyszínén történt följegyzések, részint a gyűjtött növény nyomán, pontos enumeratiót készítettünk; de mivel a hazai növénygeografiai viszonyokkal jobban megvilágosított I. rész a nem remélt terjedelemnél nagyobb lett, az enumeratiónak, a tudományos érték csökkentése nélkül, oly összevonására szántuk el magunkat, hogy az egész vidéken elterjedt (ubiquista) növényt termőhely (part, rét, erdő) és községnév nélkül, legfeljeob md jelöltük, s a bakonyparti mellé (Keszthelytől, ill. Fenéktől egész Keneséig) csak bp, a déliparti után csak dp (Lepsénytől, Siófoktól kezdve B.-Sz.-Györgyig, Fenékig) írtunk. Az elszórva, csak helyenként tenyésző, jellemző vagy ritkább növények helyeit azonban a községnév rövidítésével pontosan jelöltük. A vitás fajhoz lehetőleg az autor szavainak s egyéb közlésének (1. a 137—39. o.) megfontolásából keletkező magyarázatot vagy a helyességet bizonyító rövid szavait füztük. A kétes vagy sokféleképen változó fajok közt iparkodtam az autornak saját szavaiból megalapítani, melyik a tőalak, s melyik az újabb vagy régibb eltérés {Festuca, Biscutella stb.), Az enumeratió, kivált a nomenklatúrája megértése kedvéért megjegyzem: 1. A prioritásnak (elsőbbség) a Cotoneaster cotoneaster-\g híve maradtam. Centaurea centaurium fajnevet már a LINNÉ Species plantarum-a 1753, 910. o. olvasunk. Azon vagyok, hogy a legrégibb fajnév maradjon meg, azért lehetőleg tisztázni szoktam. — Jól tudom, hogy a prioritás szigorú követése a systematikai tudománynak bizonyos tekintetben hátráltatója, a régihez alkalmazkodás szabad alkotásunkban korlátoz vagy megakaszt. Töméntelen idő vész el a régibb nevek keresésével, gyakran a régibb munkához hozzá nem juthatunk, a melyből az autor szavait olvashatnék, a prioritást megalapíthatnék vagy megerősíthetnék. Azután a régibb leírások tanulmányozásával, részben a prioritással, nem a természetes tőalakot (typus) kutatjuk, hanem a leírás szavai szerint, csupán a megegyezőséget és