Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
Parti növény alakulása víziből biologiai alapon. 101 becses. Lehet, hogy a M. pectinatum meg a M. spicatum közt még középalakra is bukkanunk. Az egyenletesen leveles Ceratophyllum-\.(A a Myriophyllum-alakok fokozatai után a M. spicatum úgy fejezi be a fejlődés sorozatát, hogy a szellőporzás érdekéből a szára teteje teljesen levéltelen, csak fönt a hímes, alatta termős egylaki virágai díszlenek. Míg tehát a M. verticillatum var. infraflorum ivarszervei, a víz útján való beporzás czéljából a szár alsó részére vonulnak, szépen leveles szárának felső része pedig meddő marad, vegetáló szervezkedésének nagyobb része a levegőben van; addig a M. spicatum-on az egész megfordul, a szárnak alsóbb, nagyobb része marad leveles és meddő, tetemesebb része marad a vízben, az ivarszervek a szár tetejére vonulnak. Ennek a fűnek a Balaton természeti viszonyai kiválóan kedvezők, szára másutt ismeretlen hosszúságra megnyúlik, túlnövi a Balaton mélységét, virágait felsőbb szárczikkeinek felfúvódásával emeli a levegőbe. Szóval neki jutott a balatoni hínárnak egyik szerepe (22. ábra). A Myriophyllum verticil la tu m-nak víziből légbelivé alakulása közben az nevezetes, hogy az önöntermékenyülés miatt kétlakivá kezd alakulni. Rendesen egylaki, de már LINNÉ mondja a Species plantarum 993. old. «Vidi plantas floribus masculis et femineis distinctas, vidi et rarius floribus hermaphroditis.» Az örves süllőhínár tehát ritkán közös-ivarú is, ez a legősibb állapota, de a víziből légbelivé alakulva, a cseretermékenyülés érdekéből korán egylakivá, sőt kétlakivá lett, mint a Stratiotes. A fejlődés sorozatát az tetőzné be, hogy a M. spicatum gyenge szára a teljes légbeli életmódhoz megerősödve, a vízen kívül, a parton is megélhetne, de itt, ha a víz újra el nem árasztja, elpusztul. A mi azonban meg nem történt vagy nem ismeretes a Myriophyllum-x6\, megtörtént más parti fűvel, a mentával. A Myriophyllum még kiválóan vízi, a menta már inkább parti, sőt szárazhelyi fű is. A Myriophyllum-nak inkább a víziből való alakulása, a mentának tovább a parton való fejlődése figyelemre méltó, de a kettő összhangzóan egészíti ki egymást. Hogy a süllőhínár egylaki, a menta pedig közösivarú, hosszabb- és kurtábbhímű (gynodynamia, 38., 39. old.), különbség nem lehet, itt úgy is a víz vagy levegő útján teljesülő csereporzásról van szó. A menta kisebb víz szélében szintén terem, sőt indáival a patakba is beleúszik és a nád töredékét tutajjá szövi össze. A vízparton apróbb példái láthatók, melyeknek a virágai a szárnak alsó részére vonulnak (Mentha Austriaca, M. gentilis, M. verticillata), a szára felső része pedig egyenletesen leveles, ép úgy, mint a Myriophyllum infraflorum-é, a szárnak felső feléből tehát virágot nem fejleszt, ott meddőn marad (1. fokozat). Az ilyenfajta menták csoportja közönségesen verticillatae nevet visel, de még tovább új csoportokra ( Gentiles, Tubocalyces, Campanocalyces stb.) szakad. A botanikus jól tudja, hogy az ilyen végtől végig leveles, örves menták között gyakran bukkan eltérésre, a mely valamelyik mentafajjal teljesen megegyező, csak a szárának felsőbb levelei, a melyek mellől a virágörv fakad, jóval apróbbak, mint a rendes M. verticillata tőalaké. E levelek csökkenése a szárazabb helyen megint a szellőporzással függ össze, hogy a nagy levél a virágok alatt szellőporzáskor ne alkalmatlankodjon. Ilyen kisbrakteás (apróhegyelevelű) példa részint a Balaton mellékéről, részint hazánk más vidékéről: A Mentha tortuosa HOST., a » abruptiflora BORB. a Verticillata-k közül; ozeumi könyvtár Veszprém i
