Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
100 Parti növény alakulása víziből biologiai alapra. s a felső része a vízből a levegőbe kiér, tehát félig vízi, félig légbeli (hemiaérophyton) (26. ábra). Az említett balatonmelléki Myriophyllum más vidéknek ugyanazon-nevű fajától azért eltérő, mert gyakran kétlaki, s virágai a szárnak alsóbb, másutt inkább a felső levelei tövéből fakadnak, vagy a szár nem is virágzik, hanem a sárban rügyről gyarapodik (var. terretre NEILR.). CSATÓ JÁNOS, Alsófehérvármegye alispánja is küldött a nagy-enyedi Kistóban, a maros-szent-királyi határ szélében gyűjtött kétlaki Myriophyllum verticillatum-ot, a melynek alsó részéből nőttek a virágok, épen ezért ezt a részét, valamint a termését fekete sár lepte el. A tiszta hímes virág másik szár felsőbb leveleinek tövéből ered. Ez a lent virágzó eltérés (var. infraflorum) a teljesen vízi Ceratophyllum-tó\ a Balaton partján első lépés a légbeli életmódhoz. Alsóbb virágait még a hullám hímporozza, leveles szára a levegőbe emelkedik, szárán a levél a csúcsig egyenlő nagy, tövéből virág nem fakad, ezért a nagyobb levelek a szár felső felén a szellőporzásnak nem alkalmatlankodnak, mert ott ez virág nélkül létre se jöhet. A szár felső része tehát meddőn szépen zöldellik. Némely példán itt is, de kivált más termő helyen a Myriophyllum virágai a száron feljebbre vonulnak, tehát a virágok teljesen a légbe jutnak s a légbeli élethez alkalmazkodnak. Ezzel a szár felső részén levő levél nagysága is változik : az alsóbbakkal csaknem egyenlő-nagyságú marad, majd tetemesen kisebbedik. Ennek alapján WALLROTH 1, német botanikus, a M. verticillatum-m\< három fajtáját különböztette meg: a melyiknek levelei a virágoknál sokszor (var. pinnatifidum WALLR.), csak háromszor (var. pinnatum WALLR.) hosszabbak, vagy a virághosszaságával csaknem megegyező kurták {M. pectinatum DC.). Emennek tehát már csaknem leveletlen fűzérvirágzata van, s a szél könnyen rá csaphatja más tő hímporát. Mind ez azonban a légi életmódhoz való kisebb és nagyobb alkalmazkodás, a levél, melynek tövéből a virág fakad, azért lesz kisebb, hogy a virágot kevésbbé takarja el, hogy tehát a szellőporzás könnyebben teljesülhessen. A M. verticillatum szára tehát, akár alsó, akár felső részéből fakaszt virágot, végtől végig leveles, itt nyilatkozik a M. spicatum-XéA való systematikai különbsége. Emennek szára hegyén a levél aprósodik, hegyelevélre süllyed, nyeletlen virágai pedig fűzérré folynak össze. REICHENBACH Icones-ének folytatója, a XXIII kötetének 27—29. tábláján a süllőhínár valamennyi fajának, a M. verticillatum-mk is, csaknem levéltelen szártetőző fűzérvirágzatot rajzol, tehát a M. verticillatum-mk épen a biologiai alkalmazkodását s a víziből, a Ceratophyllum-formából való keletkezését nem tünteti ki, a melyet a Balatonmellék a természetben olyan szépen megőrzött. A vízíből való tovább alakulásnak következő lánczszeme a Myriophyllum pectinatum DC, melyet ugyan a Balatonnál nem láttam, de ez a dolgon nem változtat. Nőhetett ott valaha a tó szélében, 2 de azután, kivált midőn a M. spicatum kialakult belőle, kipusztult vagy még megtalálható. A M. pectinatum virága alatt még fésűsen hasogatott hegyelevél (bractea) van, s tőle, mint iijabb lánczszem a fejlődés sorozatában, a M. spicatum csak azért eltérő, mert emennek a virágai alatt még apróbb, de már épszélű hegyelevélkék vannak. Ezért NEILREICH 3 «Eine schlechte Species» véleményével bélyegzi meg, a miről a szegény fűzéres süllőhínár nem tehet, de biológiailag, valamint a kifejlődés sorozatának megvilágítója ránk nézve rendkívül 1 Schedae. 489. old. 2 A Csepelsziget és Brassó vizeiben terem. 3 FI. Nieder-Österr. 879 old.
