Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

91 A Balatonmellék flórájának mult változásai és pusztulása. «Azonban a gyakorlott természetbúvár szeme észreveszi a vizek hajdani kiterjedését a sásos réteken, a - ha mindjárt messzebbre eső — szőllők, kertek, szántóföldek árkaiban bujálkodó nádon, a tőzeges aljon; mert akármennyire iparkodjék az ember a természet színét változtatni, messzehatóbb, állandóbb ennek hatalma, mintsem hogy törpe erőlködéseink azt oly könnyen megsemmisíthetnék.» Hogy e változások a Balaton-tóra, nem a tengervíz korára vonatkoznak, a somogyi tőzeg bizonyítja, a mely édesvízi rostos füvek holt teteme. Minő és mennyi vegetatio virúlt el már a Balaton fölött és partszegélyén ? Alig birnám itt a nagyszerű változást és pusztulást megérteni, ha a Nagy-Alföldön több esztendőn át szemtanúja nem lettem volna. A minő nagyszerű változások és vegetatiói pusztulások vonultak el az Alföld fölött ; ugyan olyannak volt szemtanúja a Balaton melléke is. A gyakorlott szem és a gondolkozó ember nagyon specziális geologiai ismeret nélkül is könnyen kimérheti a Balaton ős medenczéjének terjedelmét, hajdankori határát és partszegélyét. A Balaton vize ma már jóval kisebb tengeri terjedelméhez képest. A régi part számtalan helyen belevésődött a környező lejtőkbe. A Balaton vizét körülfogó vármegyék mostani völgye és lapálya szemlátomást mind az ősi fenék volt. A mint a vize lassanként apadt, körülötte a vegetatio is változott. A vízi és tengeri fű könnyen rothad és nyom nélkül elpusztul, emléknek nehezen marad belőle valami. A harmadkori magyar beltenger és a Balaton-tó környékének növényzete közt oly nagy idő és annyi változás történt, s a nyomok úgy elmosódtak, hogy a balaton-tengermelléki flórának eltűnését, illetőleg a partmelléki flóra megalakulását pontosan alig restaurálhatja valaki. Az őstengeri füvek a Balatonnak nem a mai sikér medenczéjében, hanem sokkalta nagyobb mélységben réges-régen pusztultak el. A mai alakulás nyomán ítélve, a somogyi nagy tóvíz helyén nádas, a mai Nagy-Berek támadt. A chárás és moszatos víz szélében apró vízi mohák telepedtek meg, s ezek szőtték zöld szőnyeggel az Ős-Balaton csillogó és hullámzó víztükrét körül. A mint a víz jobban apadt, a moha is beljebb hatolt, jobban elhatalmasodott, az egész meder szélét betöltötte, mint ma is a felvidék tengerszeme vagy lápja körül. A Balaton partszélében (Keszthely, Révfülöp stb.) az Amblystegium riparium nevű moha még ma is ott működik. így előkészítette a moha a parton a talajt más növénynek, különösen hínárfélének. A dél felé nyitott és nagyobb völgyekből a víz hamarabb és könnyebben eltakarodhatott, a fenék hamarább szikkadhatott s a parti vagy száraz helyet kedvelő füvek hamarább elboríthatták. A hol azonban a medenczét hegy- vagy dombvidék zárja körül, pl. a Vindornya lápját, a zsidi rétet vagy Lápos mezőt Keszthely környéken, melyek valaha a hegyvidék önálló őstavai voltak; ott a moha-vegetatio soká, egész napjainkig felmaradt. Tapolczán és Fenéknél ma is Hypnum és Amblystegium-moha szövi át a nedves talaj felszinét, sőt ez a moha itt-ott Vindornya kiszáradt helyein is terem. A nedves élő mohaszőnyegre a szél, a madár s más egyéb körülmény magvat vagy növénysarjat hozott s ha ez, mint a madárszállítás révén gondolható, hasonló helyről hasonló körülmény közé jutott, kicsírázott s a mohába apróbb tőzegkedvelő fü is keveredett. így a Balatonmellék nem magas hegyei közt a zárt medenczékben olyan hegyi lápok keletkeztek, a minőt Egerben a baktai erdőben (baktai tó), vagy Máramarosban a Guttin hegy alatt ismerek. Az utóbbit a nép tengerszem-nek nevezi.

1 Ezeknek a mohája azonban a meszet kerülő Sphagnum vagyis tőzegmoha. 1 V. ö. Mathematikai és Természettudományi Közlemények XIV. köt., 6. szám 145—46. old.