Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
71 A széleslevelíí hínár szaporodása. Elodea Európában, hímes párja nélkül magtalan maradván, a Potamogeton perfoliatus pedig magvat is érlelvén, vegetativ és reproductiv szaporodása folytán az átokhínárt még meglehetősen felül is múlja. A Potamogeton perfoliatus virág nélkül s magván kivül, vegetáló módon szaporodik : 1. tősarjakról (gemmis rhizomatis) 2. ágsarjakról (gemmis axillaribus). 1. Az elsőt tekintve előre kell bocsátanom, hogy a Potamogeton perfoliatus-nak taraczkjai (rhizoma repens) a tófenék iszapjában annyira szétágaznak és szétterjednek, hogy a vízből egy hínárindividuumot teljes épségben, azaz hogy minden taraczkja és minden többi tagja sértetlenül meglegyen, csaknem lehetetlen, mert gyűjtéskor a víztől az iszapban messzire szétterjedő taraczkkal óvatosan és tervszerűen el nem bánhatunk. Ha a hínár szárát húzzuk, rendesen a töve felé elszakad, a taraczkjának gyökeres egy-két czikke ritkábban szakad vele. Tökéletesebb taraczkos példát, a sajkáról nehezen szakíthatunk vagy bonthatunk ki. Epegészebbhez juthatunk, ha a vízben gázolunk és a rhizoma hosszaságát az iszapból óvatosan kiszabadítani iparkodunk. Nagy nehézség az is, hogy a taraczk czikkei hosszúra megnyúlnak, s kihúzás közben, gyengeségöknél fogva könnyen elszakadnak. Badacsony fürdőjének mintegy egy méter mélységű vizében sikerült ügygyel-bajjal egy tőhínárt a tófenékből kibontanom. Ennek a taraczkja egy méter hosszú, de mind a két végének élő czikke el volt szakadva, vagyis az egész taraczk a valóságban még hosszabb volt. 10 7 2 czikke közül egy-egy czikk hosszasága gyakrabban 1 dm. hosszú, egyik-másik valamivel hosszabb avagy rövidebb. A taraczkot úgy kivenni, hogy a növesztő végrügye rajta legyen, csak különös szerencse. Ilyen végrügyet inkább még az anyarhizomától messzire nem távozó tőhajtás (ramus rhizomatis) végén láthatunk. A taraczk bütykein őszkor mellékgyökér s tőrügy van, vagy pedig belőle már rövidebb vagy hosszabb oldalhajtás (ramus rhizomatis repentis) nőtt. A hínár taraczkja tehát nemcsak egy irányban növekszik, hanem rendes hosszirányából oldalvást is messzire elterjed. Ez a hínárirtásnak rendkívüli akadálya; a hínárnak pedig, önfentartását tekintve, előnyös ellenállása és védekezése, mert akárminő eszközökkel iparkodnánk a hínár taraczkjait a tófenékből pl. kigerebenezni, a vékony és gyenge taraczk szétágazásából kisebb-nagyobb darab könnyen benn szakad és benn marad, mely a hínárt sarjak létrehozatalával — galandféreg módjára — egész régi hosszaságában kinöveszteni iparkodik. Ha tehát a taraczknak nagyobb részét irtás alkalmával ki is szaggatnók, a benn maradt taraczkdarabokból annyi új hínár sarjadzik a széttépett anyahínár helyett, a hány rügy a fenék talajában benn maradt. Ez a szaporodás tehát a mesebeli sárkány levágott fejének meghétszereződéséhez és megtizenkétszereződéséhez méltán hasonlítható, s világos példája, hogy ennek a mesének a természeti valóság is megfelel. A Potamogeton perfoliatus hínár tehát taraczkjának bütykeiből meglehetősszámú tőrügyet tud alkotni s ezek a tófenék sarában oldalsarjakká növekedvén, a hínár taraczkjainak a tó fenekén való fenmaradását biztosítják. 2. A szár sarjai. A Potamogetou-hínávnak arra az esetre is hatalmas védekező ereje van, ha a taraczkjait a tó fenekén épségben hagynók, ellenben a vízben himbálódzó szárát és ágait darabokra vagdalnék. Ekkor a veszteség pótlására, a tőrügyekből leveles hajtás támad ; de a szétvagdalt darab is iparkodik a szétdarabolt hínárnak a maga szörnyeteges alakját előteremteni, vagyis a hínár, mint más vízi fű, a szárán keletkezett sarjakkal is igyekszik életét biztosítani és faját fentartani (prolificatio,
