Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

64 A hínár elterjedése. vízi kapor a neve. Fajtestvére a M. verticillatum Badacsony és Ábrahám közt a nádas szélében gyakori, de szárát megnyújtani nem bírván, mélyebb vízbe nem lép, s hínár módjára nem alkalmatlankodhatik. A M. spicatum ellenben a mélyebb vízben szint oly hosszúra nyujtózkodhatik. mint a Potamogeton perfoliatus. Ez a kétféle hínár hol egymással vegyest, hol külön-külön nő. A Potamogeton látszólag gyakoribb és veszedelmesebb, tényleg szaporább, mert rajta több rügy és sarj látható. De helyenként a süllőfű is ép oly töméntelen, mint a sárcsafű, pl. Almádi öblében vagy Szántódon. Itt t. i. a Potamogeton perfoliatus csak Tihany déli oldalán bukkan jobban elő. Badacsony és Abraham közt körülbelül mind a kettő egyenlő módon gyakori. Mind a két hínár legjobban szeret a csendes-vizű, iszapos öbölben tanyázni, hol a szél a vizet kevésbé bolygatja, tehát a nagyobb hullámcsapás a vékony szárát össze nem tépdesi, továbbá zavartalanul virágozhatik és gyümölcsözhetik. Mert hogy termékenyülés idején a virág s később a fejlődő gyümölcs a vízbe berángattassék, a hínár életmódjának kedvező semmi esetre sem lehet. Mind a kettőnek az a szerencsés alkalmazkodó képessége, hogy szára hosszúra nő, sok czikk alkotja, de a víz emelkedtével czikke is tetemesen megnyúlik, tehát áradás után ismét hamar a víz színére bukkan, hogy életczélját teljesíthesse. Más hosszúszárú s hínárként alkalmatlankodó fű a Balaton nagy vizében nincs, sőt más nem alkalmatlankodó virágzó növény is általában kevés (lásd a 49—53. old.). A hínár elterjedése. A Balaton partjának és fenekének kétféle talajbeli minőségét, t. i. a bakonyi partnak sáros és iszapos, laza és süppedő, a déli partnak, pedig keményebb kavicsos és homokos szerkezetét, a balatonmelléki nép jól ismeri, s épen a hínár elterjedése érdekéből gyakran emlegeti. A bakonyi (zala-veszprémi) és déli (somogyveszprémi) partnak ez a másfélesége az utazónak is hamar szemébe tűnhetik. A mint Lepsény vasúti állomása után a Balatont megpillantjuk, a puszta part szélét egész Balaton-Szent-Györgyig változatlanul szemlélhetjük, vagyis erre a nádas a Balaton vizének szélét szemünk elől sehol sem zárja el. Egész máskép van a bakonyi part szélén. Itt Keszthelytől egész Keneséig a Balaton partját kisebb-nagyobb meg-megszaggatással nádas környezi. A hínár elhatalmasodása a Balatonban a nádasnak elterjedését meglehetős párhuzomban követi. A merre nádas van, azon az oldalon van a hínár terjedésének legnagyobb masszája is, a zalai és veszprémi iszapos fenéken, kisebb-nagyobb megszakítással mindenütt. A hol a parton nádas nincs, ott hínár sincs, vagy csak ritkaság, kivált a siófoki és somogyi tiszta homokos fenéken. A Balatonnak bakonyi és déli partja különösen a két part vegetatiója ilyen éles ellentétben van egymással. — LÓCZY tapasztalatai szerint a szemközti két partnak eme különböző voltát, valamint a hínárnak ehhez mért előfordulását az uralkodó északi szél okozza. A finomabbszemű s lazább iszapban a nád meg a hínár taraczkja és gyökérszála könnyebben megkapaszkodhatik és terjeszkedhetik, mint a kavicsos fenéken. A homokos fenéket a nép keménynek mondja, melyet csak kapával lehet felvagdalni. A homokon tehát, mint száraz homokpusztán is, az iszapos fenéktől a mai körülmények folytán is eltérő növényzetnek kell lenni. Azonban a fenéktalaj részecs-