Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
423 Vitorlás virágúnk, Papilionaceae. 65) mezon, füves lejtőn elég gyakori md Karmacsig, T elzöldülve is; — var. elongata ROCHEL, Ban. 51, t. 15 (M. longiseta var. homotricha BORB. Homokpuszt. 1886, 98, 102) csak a typusnak megnyúlt, nagyobb eltérése. T, A, Bd; — var. mollisima ROTH Catal. III. 1806, 74, Bg Várhegyén; — var. viscida KOCH , Synops. I. 1835, 164 (var. viscidula SIMK. in BUNYITAY, Nagy-Várad természetrajza 1890, 103) VB, Bf, T hegyein; — var. brachyodon RCHB. Fl. Germ, excurs. II. 1832, 502 (M.brachyacantha KERN. ÖBZ 1873, 386, non M. laciniata var. brachyacantha Boiss. Diagn. IX. 1849, 20; M. minima y brevispina CELAK. Prodr. Böhm. 1875, 658) Bf, A füves tetőin ritka. A M. minima nevet LINNÉ BAUHIN «Medica echinata minima»-jából választotta, tehát a M. minima az a felvidéki, a mely a FI. exsiccata Austro-Hungarica 2012. számával kiadatott. A M. recta WILLD. Sp. pl. III. 1415, vagyis a M. longiseta (DC. Prodr. II. 1825, 178, pro var.) a M. minima typusa nem lehet, mint SIMONKAI a BUNYITAY i. h. 102 gyaníttatja, mert ez Fiume környékén jó nagyra megnő, nem «minima», s inkább tengerparti alak. 1464. Trigonella Monspeliaca L. 777, Bf (SIGM. 47), T ! hegyein, Bd, Bg homokján (SIMK.) S a Várhegyén !, Kh (SzHW), Sf. Hüvelye sok nevezetes autor szerint pelyhes; ilyen számos helyről való, még délfranczia (Beziers) s a balatonmelléki példám is. REICHENBACH Fl. Germ, excurs. 500. old. mondja: «legumina . . . strigosohirtella, rarissime glabraEz a var. lamprocarpa BORB. (T. lamprocarpa BORB. herb.), hazánkban kivált a tengerparton (Zengg, Novi, Carlopago) leguminibus glaberrimis, nitidis. Carlopagónál, valamint Francziaországban (Drome Romans, in pascuis calcareis, B. HERVIER) a var. lamprocarpá-val vegyest a tőalak is terem. 1465. Melilotns officinalis L. 765, sub Trifolio, SzHW, HAB. 12, nedves, füves h. md; — var. pltniflorus BORB. ined., petalis multis, Sf nedves h. — 1466. M. albus DESR. in LAM. Encycl. IV. 1797, 63 (Trifolium Melilotus off. y L. 765, M. vulgaris WILLD., SADL., SzHW, M. Tetitpierreana WILLD., SZHW), füves h., mesgyén, de az előbbinél ritkább. — 1467. M. dentatus W. et KIT. IC. t. 42, 1800, sub Trifolio; WILLD. Sp. pl. III. 1800, 1355, ÁRV. ( Trifolium Kochianum HAYNE in SCHRAD. Neu. Journ. II. 1807, 337; M. Kochiana WILLD. Enum. pl. h. bot. Berol. 1809, 790), az egész vidék ! nedves, sós partja és nádasa körűi gyakori (W. et KIT. i. h. 41, KIT. Bar. et Add. 312, SzHW, BORB. FK. 472, Trifolium Melilotus Rel. KIT. 9), T mocsarai körül, sőt a nádasban is (W. et KIT. i. h. 41, Add. 313), Kis-Eörs mellett, Koloska-völgyben. Az apróvirágú M. altissimus THUILL. FI. Paris. 1799, 378, a rövid leírás szerint ide tartoznék, de a rövid leírás miatt, meg hogy a M. dentatus Francziaországban ismeretlen, az összetartozás bizonytalan. V. ö. LAMOTTE, Prodr. FI. centr. France 1877, 195. — 1468. M. macrorrhizus W. et KIT, IC. t. 26, 1800 sub Trifolio, WILLD . Spec. pl. III. 1800, 1354, Szgl lápján (SIGM. 47), de hamarább a következő fajta. KITAIBEL a Trif. m a crorr hiz um-ot lilás vagy pirosló szárral festi le, mint az óbudai meg a békásmegyeri sós, nedves réten gyűjtött példákon valóban látható, s az erősebb rásugárzástól (insolatio) ered, mint a magyar alföldi növényeknek gyakori és jellemző színe. De gyakori a M. macrorrhizus zöld színnel is (f. chlorocaulis BORB. in DÖRFL. Jahreskatalog pro 1895 des Wiener botan. Tauschvereins 38) sőt olyan példája is elegendő van, melynek a felsőbb levelei épszélűek vagy csaknem ilyenek (f. subintegrans BORB. ined.). Ilyen a FI. exsicc. AustroHungarica-jának M. paluster (429. sz.) példája is. A M. macrorrhizus-t meg a M. paluster-t az utóbbi évtizedekben a botanikusok 1 versengve tárgyalták. Egy hibájok maradt, hogy a M paluster-t a M. macrorrhizus-s>za\ vegyest Pestvármegye síkján keresték. A M. paluster termőhelye azonban Hidegkút és Keszincz 2 Temes vármegyében, ezért KITAIBEL kéziratában M. Banatica KITAIBEL (ÖBZ. 1877—78, 369) is a neve. A M. paluster, Temesvármegyében az eredeti helyén gyűjtvén, ugyanaz, a melyet azelőtt hazánkban M. altissimus-nak (non THUILL.) tartottak, s pedig vagy egészen fogazott-levelű (var. perfrondosus BORB. Békésvm. fl. 102), vagy 1 KERNER, ÖBZ. 1868, 389, -- CELAKOVSKY ibid. 1870, 50—54, 1877, 77—78, 367—73, 405— 411, — MENYHARTH ibid. 1877, 231—36, 258—70, 299—304, KERN. FL. exc. Austro-Hung. 428, 429. 2 BORBÁS: Békésvárm. fl. 102, Temesmegye veg. 79.
