Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
Szegfűfélék, Silenaceae. 399 85. család. Szegfűfélék, Silenaceae. 1229. Gypsophila arenaria W. et KIT. in WILLD. Sp. pl. 11. 1799, 664, Ic. t. 41, 1800, Kh a cserszegi szőllők fölött, a Szoroshadban (297. o.). — 1230. G. paniculata L. 407, Kh (SzHW, SIGM. 48), Tördemicz m. vízmosás mentén!; — var. Hungarica BORB. in BAENITZII Herb. Europ. 6560, Prosp. 1892, sed anno 1X91. edit.; G. pan. var. ultima absque nomine in KOCH Synops. ed. III. 1891. 328, Gyötrös füves h., Kh, itt a temetőben is, állítólag somogyi Nagy-Korpádról származik. Úgy viszonylik a tőalakhoz, mint a G. arenaria var. hypotricha BORB. ined. (caule inferiore cum foliis hirtis, immixtis pilis glanduliferis) a G. arenaria-hoz — 1231. G. muralis L. 408, Kh (SzHW), Gys, Vanyarcz, Récse mezein. 1232. Dianthus armeriae L. 410, SzHW, SIMK ., a bp sürübb erdeiben elszórva, Récse. — 1233. D. barbatus L. 409, Kh bensőbb erd. (SzHW) és Gys völgy.; kertbe ültetik. Sümeg körül ( KIT . mspt. Fol. Lat. 3061). — 1234. D. subdiutinus SCHUR, Verh. naturf. Verein. Brünn, XV. 1877, 128, pro var. D. Carthusianorum (D. Pontederae KERN. Sched Fl. exs Austro-Hung. 1882, 67 ; D. Carthusianorum SzHW, non L.), a bp füves sziklás h. md; Sf, VB inflorescentia dichasiali soluta. — 1235. D. collinus W. et KIT. IC. t. 38, 100, Kh (SzHW, SIGM. 48), Bácskád (KIT. Bar.), n. v. — 1230. D. Hungaricus PERS. Synops. I. 1805, 495, nomen revera Dianthi arenarii TOWNSON , Travels in Hungary, 1797, 488, t. 16 (non L.; icon nostra 47) mutatum (D. Plumarius aut. Hungar. mult., SzHW, non L., Caryophylleus V. CLUS . Stirp. Pann. 320—21 cum ic.!; D. Pannonicus SCHULT . Observ. 1809, 79, item nomen mutatum, quia D. Hungaticus SCHULTESIO «barbare nimis sonat»; D. praecox SCHULT. Üst. Fl. 1814, I. 661, excl. loco alpin.; D. virgineus LUMN . Fl. Poson. 176, ÁRV. non F.; D. Lumnitzeri WIESB . exsicc. 1882, Botan. Centralbl. XXVI. 1886, 83), Kh (SzHW) és Gys völgyeiben ma már ritka, s a vidék ősi dolomitvegetatiójának egyik maradéka; néhol szimplán vagy kevésrétűen teljesedve mint pünkösdi szegfű kertben (297. o.). TOWNSON nem emlékszik rá, hogy a pontosan lerajzolt szegfüvet hazánkbeli utazása közben hol szedte. Rajza (47. ábra) azonban a középmagyarországi vad pünkösdi szegfűnek tökéletes mása, a nyárelőző alak virágzásakor járt itt, máj. 19-én Esztergomban, azután Budán, tehát kétségtelenül itt kellett szednie. íme a saisondimoríismus hogy tájékoztat ! PERSOON csak TOWNSON leírását közli s a téves D. arenarius (non L.) nevet D. Hungaricus-ra változtatta; —- var. D. serotinus W. et KIT. IC t. 172, 1804, Gys! ( DEGEN ), Vanyarcz völgyeiben, júl. köz.—szept., elég ritka. Felsőbb levele kurtább, kelyhe alatt a pikkelye tompább (297. o.), különben a D Hungarieus-szal megegyező. BECK 1 és FRISCH 2 ezt a két szegfüvet, mint fajt, amazt D Lumnitzeri néven, egymástól elválasztják s a D. serotinus-wak fönt hengerded szárat tulajdonítanak. Elterjedésének centruma hazánk, sok van belőle, de a szára — a szegfű alapterve szerint — se hengerded, legfeljebb tompaszögletű; annál kevésbbé fűszínű zöld (grasgrün), mint FRITSCH állítja, hanem deresfehérségű. A D. serotinus ritkán gyenge rózsaszinű, Bpesten, a Rákoson (var. subroseus BORB. cnfr.; TTK. 1897,45, et KIT. Addit. 228). Az újabb autorok, SCHULTES, REICHENBACII 3 s KITAIBEL 4 nyomán, a Fátra meg a Tátra mészszikláinak bennszülött szegfüvét nevezik D. Hungaricus-nak, a minek azonban semmi alapja sincs, mert SCHULTES, REICHENBACH és KITAIBEL a D. Hungaricus-X alaposan meg nem fejtették. A tátrai meg a fátrai szegfű (D. Tátrae BORB. Term.-r. Füz. XII. 1889, 221; D. praecox KIT. ap. STEUD. Nomencl. 1821, 272, Addit. 228, 5 non SCHULT ., nec WILLD.; D. Hungaricus autor. recentiorum, non PERS.) egész más-termetű, zöldellő, nem deresfehér, virágja jóval nagyobb, virágrészei egész másformák, mint Közép-Magyarország D. Hnngaricus-áé. V. ö. Term.-r. Füz. XII. 216—222. A D. plumarius L. 411, mint 1 Fl. von Nieder-Österr. 374. — 2 Excursionsflora 198. 3 Fl. Germ, excurs. 807. — 4 KITAIB. Addit. 227. 5 D. praecox WII.LD. Enumer. hort. hot. Berol. suppl. 1813, 24, absque diagn. ex SPRENG. Syst. veg. II 0 82 5)> 38 1 =D- arenarius L. PAX értesítése szerint WILLD. herbáriumában nincs meg.
