Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
Tátogató félék, Scrofula ria cent. 375 Hyosc. Scopolia L. Mant. 1767,46, SCHULT . Ö. Fl. 1794, 109; Scopolina atropioides 1 SCHULT . Ö. Fl. 1814.1. 383), Khv (SzHW) n. v.; Sz.-Tamás, Kaposvártól délre (KIT. Bar.). 842. Physalis alkekengi L. 183, SzHW, SIMK . a bp bokros, ligetes h. 843. Solanum nigrum L. 186, SzHW, HAB. 17, elhagyott s művelt h. md. — 844. A. villosum L. 186, pro var. Solani nigri. cum cit. Solanum annuum hirsutius, baccis luteis, DILL Elth. 366, SzHW (S flavum KIT . in SCHULT. Ö. Fl. 1814, I. 394, A. nigrum b) luteum NEILR. El. v. N.-Ö. 535, 1859), Bf, Bd, Szgl, Dias, Kh, H, Bg elhagyott h., út mentén, szőllőben. — 845. A. alatum MOENCH, Meth. 1794, 474 (A. miniatum BERNH. in WILLD. Enum. h. Berol. 1809, I. 236, SzHW), Alsó-Eörs, A, Szgl elhagyott h. — 846. A. dulcamarum L. 185, SzHW, nedves, bokros h., nádas szélén md; Sf Phytoptus cladophthirus NAL. gubacscsal (SZÉPL. in lit.). 847. Atropa belladonna L. 181, Kh belsőbb erd. (SzHW), Tátika, Szántó ( PIERS!). 848. Lycium Parbarum L. 192, excl. synon. (L. vulgare DUNAL in DC. Prodr. XI11. 1852, 509) kerítésnek ültetve állandósodott. Bd ikerlevéllel. Sajátságos, hogy LINNÉ az i. h. az afrikai termőhely mellé kérdőjelet tévén, mégis Parbarum-nak (berber) nevezte, épp úgy, mint a már előtte kétes-hazájú Syringa Persicá-X. (i. h. 9. o.). 56. család. Tá toga tó félék, Scrofulariaceae. 849. Verbascum thapsiforme SCHRAD. Monogr. Verb. 1813, 21 (V. thapsoides SzHW), Kh völgyeiben; — var. cuspidatum SCHRAD. ib. 23, SzHW, Kh mezein és völgyeiben, a Bd ! — 850. V. phlomoides L. 1194, Rel. KIT. 115, SzHW (V. Thapsus HAB. 17, non L.), mezőn, a leggyakoribb ökörfarkkórófaj; — var. australe SCHRAD. i. h. 28, T. — 851. V. speciosum SCHRAD. Hort. Gött. II. 1811, 22 (V. crystallostemon KIT . herb. !), Bf hegyein ritkább, gyakoribb T (HERM. II. 28) keleti oldalán, kivált a Lánylakás tájékán. — 852. V. Neilreichii REICHARDT, Verhandl. zool.-bot. Ges. 1861, 367 (V. phlomoides x speciosum), T keleti füves, bokros h.; -—-var. crenulatum BORB. Budapest növ. 1879, 113 (V. Padense G. BECK Fl. N.-Ö. 1032, 1893) u. i. — 853. V. Lychnitis L. 177, Kh (SzHW), Gys völgy., a Bd. — 854. V. Schmidlii KERN. ÖBZ. 1863, 196 (V. Lychnitis X phoeniceum), Gys Szoroshad nevű völgyében (BORB. 1894), Tördemicz és Gulács homokos helyén (V. ferrugineum MILL., WIERZB. mspt. 21).— 855. V. Austriacum SCHOTT in R. et SCHULT . Syst. 1819, 341, SzHW, a bp füves, bokros h. -— 856. V. nigrum L. 178, SADL., SZHW, nagyon elszórva; Zánka, T (H AB. 14, 17), Vászoly, F, Récse ; — var. perramosum BORB. M. orv. és term.-v. Münk. 1880, 314, Békésv. flórája 79 (var. paniculatum GRIS. in PANTOCSEK, Adnot. 1874, 68, absq. diagn., a délibb ágas eltérés, mint a V. blattariforme GRIS.) VB, Vászoly, Szgl, Ederics közt. V floccosum W. et KIT. IC. t 71, 1801 és V.pulverulentum VILL. Dauph. II. 1787, 490, SzHW (Khv) külön említi, de az első hamarabb csak Somogy déli részén, a második hybrid, nálunk nem nő (Ak. Közi. XIV. 423). — 857. V. longicrure BORB. ined. (V. supernigrum X phlomoides), Kh völgyeiben (V. collinum SZENCZY exsicc., non SCHRAD.). REICHENBACH (Icon. XX. 1862, 22, t. 48 !) V. phlomoides X nigruma a V. phlomoides-tői kevésbbé távolodik el, <griseotomentosum, . . . inflorescentia cylindracea, dense glomerata, aggregata, pedicellis calyces haud aequantibus, . . . stigmate lanceo, . . . lana filamentorum alba»; a mi zöldellő kh-i növényünk tőle merőben különböző, mert a virágkocsánja, a honnan a nevet is választottuk, hosszúra megnyúlik, a hímjének a gyapja pedig lilaszinű. A V. Prockmül/eri RUHMER Jahrb. d. botan. Garten, Berlin, I. 1881, 248 leírása meglehetős hézagos, de ez is szürkemolyhú, a virágkocsánja csak akkora vagy még kurtább, mint a kehely hosszasága. Keveset mond FOCKE (Pflanzenmischlinge 302) és FIEK (FL v. Schles. 319), az utóbbiénak felsőbb levele kissé lefutó; a V. Thapsus 1 Scopoliella BORB. TTK. 1899, .374, Scopola JACQ . Observ. I. 32, 1764, non Scopolia ADANP. FAM. 1763, 419 ; Scopolina SCHULT . Österr. FL. 1844, I. 383). Van még FÖRSTER-féle és SCHMITHfcle Scopolia is, azért czélszerűbb növényünket eltérőbb végzettel nevezni.
